Az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen ment keresztül a biometrikus azonosítás, és már szinte nincs életünknek olyan területe, ahol ne találkoznánk arc-, hang-, írisz-, retina-, véna-, DNS-, tenyér- vagy ujjlenyomat-azonosítással. A szakemberek szerint viszont a jövő a gyors és nagy pontosságú érhálózat-alapú azonosításé.

A háborúk, a politikai és gazdasági válságok hatására az elégedetlen tömegek elkezdik keresni a kiutat, amely aztán legtöbbször népvándorlásban (migrációban) ölt testet. De az olyan globális jelenségek is, mint a klímaváltozás vagy az elszegényedés, szintén migrációs folyamatokat indíthatnak el a fejlettebb országok felé, amelyek aztán a célországokban nem kevés társadalmi feszültséget, biztonsági kockázatot okozhatnak. A migránsok személyazonosítása gyakran megoldhatatlan feladat elé állítják a hatóságokat. Nem szólva a bűnözőkről, akiknek a minél gyorsabb azonosítása szintén elemi érdek. A szakemberek ugyanakkor különbséget tesznek a személy azonosítása és személyazonossága között. Előbbi esetben arra a kérdésre keresik a választ, hogy a kezelt információk mely személyhez tartoznak, míg a személyazonosság annak megállapítására irányul, hogy pontosan ki is az adott személy.

Örökletesen az egyénhez kötődnek

Napjainkban a legelterjedtebb módszer a biometrikus azonosítás, amely az emberi szervezet bizonyos jellemzőinek felismerésén alapszik. Alkalmas az egyének fizikai vagy viselkedésbeli sajátosságaik alapján való azonosítására, illetve megkülönböztetésére.

A jelszavakkal vagy a hagyományos személyi dokumentumokkal ellentétben a biometrikus jegyek örökletesen az egyénhez kötődnek, nem lehet őket elveszíteni. Közülük a legismertebb az arc-, hang-, írisz-, retina-, véna-, DNS-, tenyér- és ujjlenyomat-azonosítás, de ide sorolhatjuk az aláírást is. Biometrikus azonosítást alkalmazunk akkor is, amikor az arcunkkal vagy az ujjlenyomatunkkal feloldjuk a telefonunkat.

Ujj- és tenyérnyomatok

Az ujjlenyomat az ujjak felületén képződött bőrredőzet, amely egyedi. Ennek az azonosítási módszernek azonban számos hátránya van. Nem mindegy például, hogy a felhasználó hogyan helyezi el ujját a vizsgálóeszközön, mert egy egyszerűbb berendezés nem ismeri fel, ha nem ugyanolyan pozícióban van, mint ahogy az adatot eredetileg megkapták. Korábban előfordult, hogy határátlépésnél az ujj(le)nyomatalapú azonosítás sikertelensége „érdekében” erős savakkal roncsolták a felső hámréteket, akadályozva az egyértelmű azonosíthatóságot.

Hazánkban a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ keretein belül működik a Daktiloszkópiai Szakértői Intézet, amely a kriminalisztika egyik legrégibb területével, az ujj- és tenyérnyomatok vizsgálatával foglalkozik. A daktiloszkópiai azonosítás azt jelenti, hogy egy bűncselekmény helyszínéről származó, ismeretlen ujj- vagy tenyérnyomtöredék csakis egyetlen egy személlyel azonosítható, kizárva minden más személy lehetőségét. A nyom azonosításkor nem az ujjon és a tenyéren lévő rajzolatok, hanem a bőrfodorszálak ismertetőjelei játsszák a főszerepet. A szálak nem folytonosak, hanem megszakadnak, elágaznak. Az ismertetőjeleket sajátossági pontoknak vagy minúciáknak hívják.

Az ujj- és tenyérrajzolatok öröklésmenetének törvényszerűségét még nem sikerült kideríteni. Az azonban tény, hogy az ujj- és tenyérrajzolatok csak részben állnak genetikai kontroll alatt. Egy részüket ugyanis a magzati élet környezeti tényezői határozzák meg.

Megfigyelő kamerák erdejében

Az arcfelismerés-alapú azonosítással többek közt telefonok, tabletek, notebookok zárolásának feloldására használnak. Sőt, a legtöbb kamerás rendszer ajánl valamilyen arcalapú azonosítási megoldást. A technológia azért is széles körben elfogadott, mert a mérés nem igényel fizikai kontaktot. Hátránya viszont, hogy a kamera és a személy helyzete, továbbá számos külső tényező (például a megvilágítás) befolyásolja a sikeres azonosítást.

Ez a technológia az arc jellegzetes pontjait, azok távolságát, arányát méri. Anyajegyek és más jellegzetes azonosítók (forradások, tetoválások) segítik az azonosítást, sőt a ráncok és bőrpólus vizsgálat alapján akár az illető korának meghatározása is lehetséges.

Magyarországon 2013-ban vált ketté az állóképek és a mozgóképek hatósági elemzése. Előbbi a Nemzeti Szakértői és Kutató Központhoz, utóbbi a Nemzetbiztonsági Szakszolgálathoz került. A 2016-ban alakult Arcképfelismerő Elemző Osztályon az arcképelemző tevékenység két fázisban zajlik: az elsőben az arcképprofilok informatikai rendszer általi összehasonlítása történik meg, majd ezt követően, a második fázisban kiértékelik az eredményeket. Az arcképelemzők manapság mintegy 25 millió fotót tartalmazó forrásnyilvántartásból tudnak dolgozni. Az arcazonosítási technológia új iránya a 3D szenzorokkal végzett adatgyűjtés, ami további információkat adhat az arc sajátosságairól a bőr textúrájának és hőtérképének elemzésével.

Aggodalomra adhat okot, hogy a személyes adatok könnyen és hozzájárulás nélkül gyűjthetők. Az arcfelismerés a mindennapi élet részévé vált a kínai nagyvárosokban, ahogy Londont is megfigyelő kamerák erdeje tarkítja. A dubai reptéren 2018-ban vezették be az arcfelismerést, ahol 80 kamera fényképezi az utazókat, amint áthaladnak egy alagúton. Ilyen kamerák a világ más repülőterein is működnek. Sokakat nyugtalanít, hogy az állandó megfigyeléssel rögzített adatokat valahol tárolják, elemzik és feldolgozzák...

A szem nem csak a lélek tükre

A szem sajátosságait felhasználó azonosítás lehetőségét már 1935-ben bemutatták a New York State Journal of Medicine folyóiratban, ahol először írtak a retinahártya személyazonosításra való felhasználásáról.

A retina-azonosítás az emberi szem hátsó falán található erezetek mintázatát használja. Mivel ez egy rendkívül nagy pontosságú biometrikus technológia, ezért jobbára magas biztonsági fokot igénylő létesítményekben, például a hadiiparban vagy kiemelt fontosságú ipari objektumokban használják.

Az írisz-azonosítás ennél is pontosabb eredményt ad. Kiss Tibor és Szegő Tamás, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács szakértői szerint a szem szivárványhártyáján alapuló biometrikus azonosítás nagy előnye, hogy az írisz mintázata még az idővel sem, sőt baleset, betegség vagy műtét következtében is csak extrém esetben változik meg. Hátránya viszont, hogy rendkívül drágák a hozzá szükséges leolvasó berendezések.

Érhálózat-alapú azonosítás

Az ujj- vagy tenyérérhálózat azonosításkor belső adatokat mérnek. A szenzor az infravörös fény által megvilágított, széndioxiddal dúsult vér áramlását érzékeli a vénás erekben. Az így mért referencia pontok milliós nagyságrendűek, azaz nagy pontosságú és gyors az érhálózat-alapú azonosítás. A legújabb technológiák különösebb együttműködést sem igényelnek, az ujjat vagy a kézfejet elhúzva egy felület felett, alig pár másodperc alatt, érintésmentesen megtörténik az azonosítás. Nem befolyásolja az eredményt szennyezett bőr vagy felületi sérülés sem.

Ujhegyi Péter műszaki vezető A biometria elterjedésének elemzése című tanulmánya szerint a biometrikus azonosítás elterjedésének legfőbb gátja a széles körű társadalmi elfogadás hiánya, viszont egyes megoldások élvezik a lakosság támogatottságát.

Egy ötszázfős mintán készült, 2022-es kutatás megállapította, hogy a biometrikus azonosítás egyik specifikus területének, a beléptető-rendszereknek az elfogadottsága sokat javult az elmúlt nyolc évben. A felhasználók hozzászoktak ezekhez a rendszerekhez, kevésbé érzik furcsának. Többen ítélik biztonságosnak az ilyen megoldásokat, mint korábban. Mindamellett viszont a válaszadók 71 százaléka tart attól, hogy a biometrikus adatai illetéktelen kezekbe kerülnek.