Életének 83. évében méltósággal viselt súlyos betegség után, április 11-én elhunyt Erdei Árpád, az Alkotmánybíróság volt tagja – közölte honlapján a hírt a taláros testület. A büntetőeljárás-jog elismert professzora sokat foglalkozott az igazságügyi szakértés kérdéseivel. Az Országos Kriminalisztikai Intézet munkatársaként beleszeretett a szakértői bizonyítás témájába, majd a disszertációját is az igazságügyi szakértők munkájáról írta.
Erdei Árpád 1939. január 15-én született Békésen. Szülei egy Békés melletti tanyán gazdálkodtak. Édesapja parasztember volt, akiből később kertészeti szakember lett. Bátyja hét, nővére tizenkét esztendővel volt idősebb nála. A háború vége felé beköltöztek Békésre, ahol a helyi református iskolában kezdett tanulni. Később a család Érdre települt, és mielőtt apját kikiáltották volna kuláknak, az akkori szokásoknak megfelelően önként felajánlotta a közösnek a földjét és szerény tanyáját.
A legkisebb Erdei otthon egymás után falta a könyveket, szinte minden megragadt a fejében. Az általános iskola után reáltagozatra jelentkezett a budafoki gimnáziumba, mert azt gondolta, ha már tanulnia kell, akkor majd valamiféle mérnöki pályára lép. Gimnáziumi évei alatt rendszeresen sportolt. – Az uszoda világát szerettem, mindent elvégeztem, amit az edző mondott, és az sem igazán érdekelt, hogy harmad- vagy másodosztályú versenyző vagyok. Amikor egyszer első osztályú szinten belül úsztam, akkor nagyon népszerű lettem az uszodában, de ez a szintteljesítés csak egyszer vagy kétszer sikerült – mesélte.
Édesapja tanácsára választotta a jogi egyetemet. Közben azonban egy barátja kitalálta, hogy a színművészeti főiskolára akar menni, és mert nem szeretett volna egyedül felvételizni, ezért megkérte őt, hogy jöjjön el vele. – A dolog nem érdekelt, de azért elmentem vele oda is felvételizni. Legnagyobb bámulatomra, szépen haladtam előre a rostán, és a végén még fel is vettek volna, ha nem érkezik meg közben az értesítés a jogi egyetemről. Gondoltam, nem leszek középszerű színművész, inkább elmegyek jogásznak – emlékezett vissza.
A jogi karon eleinte a termelőszövetkezeti jog iránt vonzódott, majd egyik legjobb barátjával, Pusztai Lászlóval együtt jelentkeztek az akkor még alig ismert új tudomány, a kriminalisztika szemináriumra. Aztán negyedéves hallgatóként már órákat tartott a hallgatótársainak.
1962-ben az Országos Kriminalisztikai Intézet munkatársa lett, ahol beleszeretett a szakértői bizonyítás témájába. 1970-ben Király Tibor professzor az ELTE büntető-eljárásjogi tanszékére csábította adjunktusnak. Közben olyan jól megtanult angolul, hogy az oktatás mellett 1977-től tizenhét éven át tolmácskodott. Emellett kitűnő amatőr fotós is volt. Több képét álnéven az MTI is átvette.
Erdei Árpád mindig adott a megjelenésre. A gallérja alatt legtöbbször egy megkötetlen csokornyakkendő lógott. A jogászprofesszor laza eleganciával hordta a nyakravalót, mintha arra készült volna, hogy a következő pillanatban szakavatott mozdulatokkal megkösse azt. Százhúsz-százharminc darabból álló kollekciója volt otthon. Ha valamelyiket megunta, akkor újat választott.
Kollégája ösztökélésére 1985-ben megírta disszertációját az igazságügyi szakértők munkájáról, 1994-ben habilitált. Tíz évig vezette a büntető-eljárásjogi tanszéket. 1994-ben az Országos Választási Bizottság, majd 1998-ban az Alkotmánybíróság tagjának választották. 2003 augusztusa és 2007 márciusa között az Alkotmánybíróság helyettes elnöke volt. Több mint kétszáz ügy előadó bírája volt. A testülettől távozása után kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést. – Sokat jelentett számomra, hogy alapító tagokkal is együtt tudtam dolgozni. Az első hónapokban inkább csak figyeltem, aztán szépen fokozatosan kaptam a terhelést. Nagyon érdekes ügyeim voltak. Csak néhányat említek: a szervezett bűnözés elleni törvénycsomag, a lőfegyver-határozat vagy a kábítószerrel kapcsolatos döntés előkészítése – mondta alkotmánybírói éveiről.
Erdei Árpád – Herczegh Géza, Zlinszky János, Szabó András, Kilényi Géza, Lábady Tamás, Balsai István, Ádám Antal, Strausz János, Bragyova András, Bagi István és Németh János után – az 1990-ben alakult bírói testület tizenkettedik halottja.