Manapság az elektronikus bizonyítékok számos büntetőügyben felbukkannak, talán az is állítható, hogy majdnem minden büntetőügyben szerepelnek elektronikus bizonyítékok. Nézzük csupán azt az esetet, ahol egy sima emberölési ügyben a vádlott telefonjának híváslistáját vizsgálja a nyomozóhatóság. Ezért kiemelten fontos az elektronikus bizonyítékok begyűjtésének, tárolásának és vizsgálatának, értékelésének helyes elvégzése - írja cikkében Fülöp Tamás Miklós igazságügyi informatikai szakértő.
A büntetőügyek nagy százalékában az elektronikus bizonyítékokkal a nyomozóhatóság és a bíróság nem is találkozik, csupán annak kinyomtatott változatával. Jó esetben tartozik hozzá egy igazságügyi informatikai szakértői vélemény, amely dokumentálja az elektronikus bizonyítéknak a nyomtatásban nem látható tulajdonságait, de az esetek többségében ez nem történik meg.
Mi is a különbség egy elektronikus bizonyíték és annak kinyomtatott verziója között? Egy igen egyszerű példával meg tudjuk világítani a különbséget.
Legyen egy egyszerű, zaklatás miatt tett feljelentés a példánk, valós események alapján, természetesen név nélkül.
A feljelentéshez mellékelt CD lemezen található néhány fotó egy Facebook Messenger beszélgetésről, amely bizonyítani hivatott a cselekmény elkövetését. Ezt a CD-t a rendőrség lefoglalja, majd a tartalmát kinyomtatva csatolja a jegyzőkönyvhöz.
Vizsgáljuk meg a tényeket.
A CD-t a feljelentéshez a feljelentő csatolta. A felvételeket ő készítette, mobiltelefonnal.
A képen azonban a nyíllal jelölt helyeken olyan elemek ill. elemrészletek szerepelnek, amelyek élő, böngészőből fotózott facebook-oldalon nem fordulhatnak elő. A nyomozó feltétel nélkül elfogadta annak valódiságát, majd a bíróság ez alapján 280 óra közérdekű munkára ítélte a vádlottat.
A nyomozás során az iratismertetéskor a vádlott a kinyomtatott példányt tartalmazó iratokat vette át. Amikor megkeresett, és megbízott, hogy foglaljam írásba az ügyről a véleményemet, azonnal felmerült a kérdés, hogy vajon a feljelentő által becsatolt bizonyíték hiteles-e, ezért kikértük a bíróságtól a feljelentő által becsatolt CD-t.
Részletesebben vizsgálva az esetet, az eredeti bizonyíték maga a számítógép monitorán megjelenő beszélgetés, az arról készült fotó csupán a bizonyíték másolata, amelynek hitelességének vizsgálata során vizsgálni szükséges a másolatkészítési eljárás módját:
- a másolat pontosan és teljeskörűen tartalmazza-e a bizonyíték tartalmát
- a másolat hiteles-e
- a másolat minden releváns adatot tartalmaz-e, amelyet az eredeti bizonyíték tartalmazott
Az első kérdésre az a válasz, hogy nem tudjuk. Nem volt jelen sem közjegyző, sem igazságügyi szakértő (sem bárki más), akik hiteles módon képesek és jogosultak bizonyítani azt, hogy a másolat (azaz a fotó) pontosan és teljeskörűen tartalmazza a képernyőn látható bizonyíték összes adatát. Látható-e a link a címsorban (mivel a Facebook Messenger üzenet böngészőben lett megjelenítve), látható-e a számítógép órája (a dátum és időpont meghatározására).
A második kérdésre a válasz: nem. Sőt, mivel a feljelentő készítette a képet, és neki az áll érdekében, hogy terhelő bizonyítékot szolgáltasson, erős kétségeknek kellene felmerülniük ezzel kapcsolatban. Mivel a nyomozást végzőknek tudnia kellett (a jegyzőkönyvekből és a vádlott nyilatkozataiból kiolvasható volt egy hosszas szomszédháború története), hogy minimum gyanakodni szükséges a bizonyíték hitelességével kapcsolatban.
A harmadik kérdésre a válasz: nem. Ugyanis egyrészt a bekapcsolt számítógépről (amelynek monitoráról a fotó készült) is kinyerhetőek olyan információk, amelyeket a fotó már nem tartalmazhat (ki volt bejelentkezve a Facebook-ba, ki volt az üzenet címzettje pontosan és ki volt a küldője – mint tudjuk, a felhasználó neve igen könnyen módosítható), valamint a számítógép órájának állása, és annak eltérése a pontos időtől.
A fotóval kapcsolatban rendelkezésre állnak a CD lemezen olyan metaadatok, amelyeket a fotó eredeti, digitális formája tartalmaz, a kinyomtatott verzió már nem. Ilyenek pl. a fotó eredeti készítésének időpontja, az eszköz megnevezése, típusszáma, amivel a fotó készült, szerencsés esetben a készítés GPS koordinátája is. Ezeket az információkat a kinyomtatott fotó nem tartalmazza.
Amennyiben pedig a fotó módosított, akkor a metaadatok között fel szokott bukkanni a fotószerkesztő program neve is, ami közvetlenül utalhat a hamisítás tényére, vagy a metaadatok összessége erősítheti a fotó hitelességét.
Miért történik az, hogy a profi nyomozóhatóság nem fordít figyelmet a fenti kérdésekre?
Az első lényeges ok – véleményem szerint – az lehet, hogy elektronikus bizonyítékot sokkal egyszerűbb hamisítani speciális szaktudás nélkül, mint bármilyen más bizonyítékot, valamint a hamisítást sokkal nehezebb észlelni.
Könnyebb egy dokumentumban a szöveget módosítani, mint pl. egy vérmintában a vércsoportot, egy ujjnyomot az ablakpárkányon, vagy egy lábnyomot a homokban. Ez utóbbiakat jó eséllyel csak eltüntetni lehet, míg az elektronikus bizonyítékot módosítani könnyebb. Emiatt a nyomozást végzők bizonyítékba vetett bizalma a mai napig fennáll, a nyomozás történetének pár száz éve alatt kialakult az a beidegződés, hogy a bizonyíték minden esetben hiteles.
A második ok a – szintén évszázadok óta fennálló – papír alapú eljárás. Ami le van írva, le van pecsételve, az hiteles.
Természetesen sok esetben ez így is van – kivéve az elektronikus, informatikai bizonyítékokat.
Mi a megoldás?
Legfőképpen az oktatás. Ha a hatóságok (rendőrség, ügyészség, bíróság) tagjai nincsenek tisztában az elektronikus bizonyítékok speciális jellegével, akkor meg kell mutatni ezt a tényt.
Meg kell mutatni mellé, hogy mi az a helyes eljárás, amelynek alkalmazásával az elektronikus bizonyítékok pontosan olyan (ha nem nagyobb) bizonyító erővel rendelkeznek, mint bármilyen más bizonyíték; mi a következménye annak, ha az elektronikus bizonyítékokat nem megfelelően kezeljük és értékeljük.
Jelen esetben fel sem ismerik, hogy meg lettek vezetve.
Nem utolsósorban, aki ellen a bizonyíték „készült”, jelentős hátrányba kerül, jogi és erkölcsi értelemben egyaránt, és a védekezés lehetőségétől is meg lett fosztva, mivel az ügyvédek nagy része sincs tisztában az elektronikus bizonyítékok működésével.
Ezért fontos a hatóság munkatársainak oktatása a témában, valamint igazságügyi szakértő kirendelése, illetve felkérése, mivel a hatóság munkatársainak nincs meg a szükséges szakképzettsége a felmerülő kérdések eldöntéséhez.
Fülöp Tamás
igazságügyi informatikai szakértő
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.