Az igazságügyi szakértői rendszer reformja abban ragadható meg, hogy a kamara a területi elviség helyett szakmai alapon szerveződött újjá – hangsúlyozza dr. Agárdi Tamás, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara (MISZK) elnöke, aki interjújában beszél a kompetenciarendelet módosításáról, a módszertani levelekről és az etikai eljárások tapasztalatairól is.
Négy és fél éve áll a kamara élén. Mit sikerült megvalósítani az elképzeléseiből?
Amikor 2014 őszén megválasztottak kamarai elnöknek, azzal a hittel vállaltam a feladatot, hogy csakis konstruktív együttműködéssel, összefogással lehet tartós eredményeket elérni. Korábban az egyéni és helyi érdekek felülírták a közösség, a szakértői rendszer egészének érdekeit. Ehhez adódott az a torz szabályozás, amely a működésképtelenség szélére sodorta a kamarai rendszert, és amely nagymértékben hozzájárult a szakértői társadalom presztízsének csökkenéséhez. Az igazságügyi szakértéssel szembeni fenntartások és kritikák kezdetben elutasítást és széthúzást szültek, és csak egy nagyon kínkeserves folyamat végén önvizsgálatot. Rá kellett jönnünk, hogy a helyzet változatlan feltételek mellett nem fenntartható, pláne nem javítható. Olyan gyökeres változtatásokra szorul a rendszer, amely visszaadja a szakértői munka hitelét. Ennek kereteit az igazságügyi tárca illetékeseivel közösen alakítottuk ki. A cél az volt, hogy felálljon egy olyan korszerű szervezet, amelynek informatikai háttere, infrastruktúrája, logisztikája, hivatala van, és megfelelő szakmai pilléreken áll. Ezek a pillérek lettek a szakmai tagozatok. Vagyis a reform abban ragadható meg, hogy a kamara szakmai alapon szerveződött újjá a területi elviség helyett.
Évekig szinte alig tartott kapcsolatot a minisztérium és a kamara, aminek „eredményeként” a kormány többnyire a kamara megkérdezése nélkül toldozta-foldozta a jogszabályokat.
Korábban a kamara vezetése a függetlenség zálogának tekintette a felügyeleti szervvel való minimális kapcsolattartást. A „süketek párbeszéde” senkinek sem használt: sem a kamarának, sem a minisztériumnak, sem a jogkereső közönségnek. Mára alapjaiban megváltozott a helyzet. Évek óta kiegyensúlyozott kapcsolatra törekszünk a minisztériummal. Ennek jegyében fogadta egyeztetésre tavaly novemberben Szecskó József igazságügyi szolgáltatásokért felelős helyettes államtitkár a kamara vezetőit. És nem pusztán elnökségi, hanem tagozati szinten is erősödik az együttműködés: például a környezetvédelmi tagozat az agrárminisztériumban Balczó Bertalan természetvédelemért felelős helyettes államtitkárral találkozott. Jó viszonyt ápolunk a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ vezetőivel is. A múlt év végi egyeztetésünkön jeleztük, hogy aláírt együttműködési megállapodás nélkül is természetes partnerként tekintünk rájuk. Ugyancsak szépen alakulnak a kapcsolataink a különböző felsőoktatási intézményekkel. Az ELTE-n egy ráépített, négy féléves igazságügyi szakértői szakképzés indul, míg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel közösen több sikeres konferenciát hoztunk tető alá, a legutóbb az „Életpálya a bűnügyi technikától a szakértésig” címmel. A MISZK fennállása óta sohasem rendezett annyi tudományos tanácskozást, mint a múlt évben! Csak néhány példa: az Igazságügyi Szolgálatok Jogakadémiájával az „Igazságügyi szakértő a tárgyalóteremben”, a Kriminalisztikai Szakmai Tagozattal a „Szakértők a bűnüldözésben”, az Országos Bírósági Hivatallal „Az igazságügyi szakértői tevékenység sajátosságai a büntető, a polgári és közigazgatási peres eljárásokban, figyelemmel a környezetvédelemi, természetvédelemi és vízügyi tárgyú ügyekre” címmel rendeztünk konferenciát, míg „A mi Földünk” című tanácskozáson a kamarában dolgozó mező- és erdőgazdasági igazságügyi szakértők léptek a nyilvánosság elé tapasztalataikkal.
Ma is a 9/2006. (II. 27.) IM rendelet szabályozza, hogy az adott témához értő szakemberek közül ki válhat igazságügyi szakértővé, illetve ki adhat igazságügyi szakvéleményt. A jogszabály fölött elrepült az idő. Hol tart a rendelet felülvizsgálata?
Évtizedes adósságot kell törleszteni a kompetenciarendelet módosításával. Az Igazságügyi Minisztérium számít a MISZK javaslataira. A kamara szakmai tagozatai nemrégiben elvégezték a szabályozás felülvizsgálatát. Egybehangzó vélemény szerint a rendelet legnagyobb hibája, hogy a szakterületek definícióját elszigetelt feladatként kezeli, és nem veszi figyelembe a rendszerszempontú meghatározottságot. Éppen ezért nem szűkíteni szeretnénk a kompetenciák számát, hanem a címkéket rövidíteni és a magyarázatokat bővíteni. Jobban mondva: olyan szabályozásra van szükség, amelynek segítségével széles palettán jelenne meg az a tudáskincs, ami benne van a szakértőkben. A Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportja már négy éve arra a következtetésre jutott, hogy a rendelet szemléletbeli és koncepcionális szempontból, továbbá a szabályozás tartalmát és terjedelmét illetően is módosításra szorul. Azt javasolták, hogy annak egyaránt figyelemmel kell lennie a kirendelő hatóságok igényeire, a különböző szakterületek és tudományágak fejlődésére, de azok belső tagozódására is. Az ágazatok fejlődésének fő iránya ugyanis a specializálódás, ezért a jogi szabályozás sem épülhet ezzel ellentétes tendenciára.
A 2010-es évek első felében számos botrány fűződött az igazságügyi szakértőkhöz. Ahogy mondani szokták, a sajtó és a politika is megtalálta a szakértőket. Lát-e ebben előrelépést?
Lekerültünk a címlapról, de vannak még kritikus területek, ahol nehéz az igazságügyi szakértés objektivitását, homogenitását biztosítani. Ha azt vizsgáljuk, mennyit fejlődött a kamara és a bíróságok, illetve a kamara és a jogkereső állampolgárok közti kommunikáció, akkor hatalmas a fejlődés. Néhány éve „másfél ember” ült bent a kamarában, és próbálta intézni az ügyeket, ma egy professzionális csapat igyekszik korszerű informatikai háttérrel naprakészen dolgozni.
Összefügg az igazságügyi szakértés objektivitásával, homogenitásával, hogy a szakértők milyen útmutatók, módszertani levelek alapján dolgoznak. Ezen a területen is évtizedes a lemaradás.
Itt is áttörésre készülünk. Jelenleg tizenöt-húsz módszertani levél készül. Vagyis van olyan tagozat, ahol több módszertani levelet is terveznek.
Pár éve rengeteg etikai ügy halmozódott fel a kamarában. Mi volt az oka?
2016 augusztusában a megszűnő területi kamaráknak úgy kellett volna átadniuk az ügyeiket, hogy azokat lezárják. Nem egészen így történt. Ma is belebotlunk olyan aktákba, amelyeket a régi rend, tehát a 2016. évi XXIX. törvény előtti szabályozás szerint kell elbírálni. A panaszosok azt is gyakran szóvá teszik, miért nem történik semmi évek óta az általa kezdeményezett etikai ügyben. A válasz nagyon egyszerű: ha az alapügyben felfüggesztik az eljárást, akkor az etikai ügy sem mehet tovább. Ilyenkor az etikai bizottság megkéri a panaszost, ha megszületett az alapügyben a jogerős ítélet, jöjjön vissza a kamarához, és elindítják az eljárást. Csakhogy az esetek 95 százalékában nem jön vissza a fél. Nevezhetjük ezt érdekmúlásnak is. Nem az a baj, hogy kritizálják a szakértő munkáját, hanem az, hogy az ügyek egy része nem a szakvéleményt, hanem a szakértő személyét támadja. Az is megtörtént, hogy a jogvégzett panaszos azt kérte a kamarától, vizsgálja felül a szakvéleményt, és állapítsa meg a hibáit. A valódi etikai ügy olyan ritka, mint a fehér holló. Ez azt jelenti, hogy nagyon kevés a bizonyítottan hamis szakvélemény.
