Az egyre bővülő közjegyzői hatáskörök lehetőséget teremtenek a bírósági eljárások elkerülésére, amelyek közül mind az előzetes bizonyítás, mind az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás, mind a közjegyző előtti egyezségi eljárás a gyorsaság, az ésszerűség és a hatékonyság követelményeinek teljesülését szolgálja. Dr. Kecskeméti Ágnes cikke a Jogászvilágban jelent meg.
A szerteágazó közjegyzői tevékenység az igazságszolgáltatás részeként számos ponton kapcsolódik össze a bírósági eljárásokkal, adott esetben alternatívát szolgáltatva azok helyettesítésére, illetve a peres eljárások előkészítésére. A bírósági eljárások elkerülését szolgáló, egyre bővülő közjegyzői hatáskörök – közülük is az előzetes bizonyítás, az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás és a közjegyző előtti egyezségi eljárás – a hatékonyság követelményeihez igazodik, összhangban a hatályos jogi szabályozás elveivel és a jogalkotással szemben támasztott alapvető igényekkel.
Igazságügyi szakértő kirendelésére – nem-peres eljárás keretében – a közjegyző is jogosult, méghozzá az előzetes bizonyítás lefolytatására irányuló eljárás egyik változataként, illetőleg önállóan, kifejezetten igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló eljárásban. Az előzetes bizonyítás és az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás célja megegyezik, hiszen mindkettő alapvetően a bizonyítékok gyors és hatékony beszerzésére, a kérelmező számára az igényérvényesítés szempontjából jelentős tények, egyéb körülmények rögzítésére, reprodukálására irányul a perindítást megelőzően, illetőleg adott esetben éppen a perindítást elkerülendő. Ha sor kerül a bíróság előtti peres eljárásra, hatályát tekintve nincs különbség az előzetes bizonyítás keretében és a per folyamán beszerzett bizonyítékok között.
Az előzetes bizonyítás elrendelésének okait a törvény szűkebbre szabja, mint az igazságügyi szakértő kirendelésének eseteit, hiszen az előzetes bizonyítás minden esetben valamely olyan különleges körülményhez köthető, amely a bizonyítás lehető leggyorsabb és leghatékonyabb lefolytatását követeli meg vagy pedig perhatékonysági, pergazdaságossági szempontokat szolgál. Előzetes bizonyítás elrendelésére a jogszabály akkor biztosít lehetőséget, ha a bizonyítás a per folyamán, illetve a per későbbi szakaszában már nem lenne sikeresen lefolytatható, vagy a bizonyítás lefolytatása jelentős nehézséggel járna, illetve, ha a bizonyítás előzetes lefolytatása a per elkerülését vagy a per ésszerű időn belül történő befejezését elősegíti. Továbbá abban az esetben is, ha a kérelmezőnek a bizonyíték beszerzéséhez – különösen jelentős tény vagy állapot megállapításához – jogi érdeke fűződik, azonban ez utóbbi kritérium megítélésének szempontjait a jogszabály nem konkretizálja. Igazságügyi szakértő kirendelésére abban az esetben kerülhet sor, ha a kérelmező számára jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges, az eljárás produktuma pedig maga az igazságügyi (eseti) szakértői vélemény. A szakvélemény a peres eljárás során a szabad bírói mérlegelés elvének megfelelően vehető figyelembe a bizonyítékok értékelése során, összhangban az igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló eljárás törvény által is deklarált céljával, amely nem más, mint az egyszerű és gyors igényérvényesítés elősegítése.
A két eljárás további hasonlósága, hogy a jogszabály mind az előzetes bizonyítás, mind az igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló eljárás lefolytatását korlátok közé szorítja: az előzetes bizonyítás akadályát képezi, ha az ügyben polgári per vagy büntetőeljárás van folyamatban, illetve nincs helye igazságügyi szakértő kirendelésének, ha abban a kérdésben, amelyre a szakértői véleményt a kérelmező be akarja szerezni, a kérelmező által vagy ellene indított más bírósági eljárás vagy a kérelmező ellen indított büntetőeljárás van folyamatban – ezekben az esetben a közjegyző a kérelmet visszautasítja. Az előzetes bizonyítás lefolytatása és az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás szignifikáns különbsége abban áll, hogy az előzetes bizonyításban szükséges megjelölni az ismert ellenérdekű felet, kivéve, ha az előzetes bizonyítást arra hivatkozással kérik, hogy a kérelmezőnek jogi érdeke fűződik a bizonyíték beszerzéséhez – ez esetben az ismert ellenfél megjelölése nem kötelező, de nem is kizárt –, míg az igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló eljárásban egyáltalán nem szükséges ellenérdekű felet megjelölni. Az ellenfél eljárásbeli megnevezése a kérelmezett, akit a közjegyzőnek meg kell nyilatkoztatnia, kivéve, ha az veszélyeztetné az eljárás eredményes lefolytatását. A kérelmezett – a költségek előlegezése és viselése mellett – indítványozhat bizonyítást, nyilatkozatot tehet, jelen lehet az eljárási cselekmények lefolytatásánál (a közjegyző a kérelmezettet idézi is az eljárási cselekményekre) és kifogással élhet az eljárás esetleges szabálytalansága miatt, azonban szankcionálható is, a közjegyző előtti eljárásban kizárólag pénzbírsággal sújtható. Tekintettel arra, hogy igazságügyi szakértő kirendelése esetében az eljárás nem kontradiktórius – tehát ellenfél abban nem vesz részt –, az eljárás lefolytatása a jogszabály által meghatározott korlátok között kizárólag a kérelmező jogi akaratától függ.
Fontos hangsúlyozni, hogy az eljárást lefolytató közjegyző a felek között fennálló jogvitában érdemben nem dönt, azonban a kérelmező az előzetes bizonyítás keretében nyert bizonyíték, illetőleg az igazságügyi szakértői vélemény birtokában prognosztizálhatja az esetlegesen megindítandó peres eljárás kimenetelét, továbbá mérlegelheti, hogy indokoltnak tartja-e egyáltalán bíróság előtti peres eljárás megindítását. Noha nem bizonyos, hogy az eljárás produktumát a felek közötti jogvita eldöntése során valóban felhasználják, az mégsem elhanyagolható jelentőségű, hiszen a beszerzett bizonyíték, illetőleg szakvélemény a pernyertességi esélyek latolgatása során döntő szempont lehet a kérelmező számára, és ha sor kerül a peres eljárás megindulására, a szakvélemény rendelkezésre állása okán a bizonyítási költségek is lényegesen csökkenhetnek. Az eljárás lefolytatásának eredményeként előálló bizonyíték, szakvélemény további hozadéka, hogy a felek között fennálló vitás kérdések rendezése tekintetében megegyezési alapot szolgáltathat, amely esetlegesen átvezetheti a feleket egy másik, újszerű közjegyzői eljáráshoz, nevezetesen az egyezségi eljáráshoz. A továbbiakban az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás menetére és jogi sajátosságaira fókuszálunk, majd bemutatjuk az igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló eljárás és a közjegyző előtti egyezségi eljárás összefüggéseit.
Az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás minden esetben kérelemre indul, amelyet írásban kell benyújtani vagy az illetékes közjegyzőnél jegyzőkönyvbe mondani. Az eljárás lefolytatására a kérelmező lakóhelye, tartózkodási helye, illetve székhelye szerinti közjegyző, valamint az a közjegyző illetékes, akinek illetékességi területén a szakértői vizsgálat tárgyát képező ingatlan fekszik vagy dolog található, kizárólag az előbbi illetékességi okok hiányában kezdeményezhető az eljárás bármely közjegyzőnél. A hatályos szabályozás értelmében rendkívül fontos az illetékességi szabályok betartása, hiszen a közjegyző csak a saját illetékességi területén elvégezhető eljárási cselekményeket foganatosíthatja közvetlenül, amely jogszabályi rendelkezés megsértése a közjegyző eljárási cselekményének érvénytelenségét vonja maga után. Az eljárásban a jogi képviselet nem kötelező, így a kérelmező személyesen vagy képviselője útján járhat el, azonban az eljárásjogi képviselet szabályai szerint, ami azt jelenti, hogy a kérelmezőt kizárólag a jogszabály által meghatározott személyi kör képviselheti, ideértve természetesen a jogi képviselőt is. Kiemelendő, hogy – az elektronikus ügyintézésről szóló törvény szabályozási elveivel összhangban – az elektronikus ügyintézésre kötelezett személyi kör esetében immáron kizárt a papíralapú eljárás, e szabály megsértése esetén az eljáró közjegyző a kérelmet visszautasítja. A kérelemnek tartalmaznia kell az eljárás lefolytatására irányuló kérelmet, az előterjesztés indokait, a rövid tényállást, az illetékes közjegyző megjelölését és a közjegyző illetékességének megállapításához szükséges adatokat, a kérelmező nevét, lakóhelyét (székhelyét), a szakértői vizsgálat tárgyát és annak helyét, azokat a kérdéseket, amelyekre vonatkozóan a szakértőnek véleményt kell nyilvánítania, a kérelmező arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy abban a kérdésben, amelyre a szakértői véleményt be akarja szerezni, nincs folyamatban a kérelmező által vagy ellene indított más bírósági eljárás, illetve a kérelmező ellen indított büntetőeljárás, továbbá a szakterület, kompetencia megjelölését. Rendkívül fontos, hogy ha ama kizáró ok fennállta ellenére készül el a szakvélemény, amely szerint a kérelmező által vagy ellene indított bírósági eljárás vagy a kérelmező ellen indított büntetőeljárás van folyamatban, a szakvélemény az eljárásban nem lesz felhasználható. A kérelemben a beszerezni szándékozott szakvélemény alapját képező kérdéseket világos és érthető ténykérdésekként kell megfogalmazni, hiszen a szakértő azokhoz kötve van és a szakvéleményben kifejezetten azokat fogja megválaszolni, így a szakvélemény elkészítésének akadályát képezi, ha a feltett kérdések nem egyértelműek vagy nem érthetőek. A szakértő személyét tilos megjelölni a kérelemben és arra javaslat sem tehető, mivel a szakértő személyéről – az objektivitás követelményének maradéktalan szem előtt tartásával – a fél meghallgatása nélkül a közjegyző dönt, méghozzá az Igazságügyi Szakértők Névjegyzékéből történő kirendeléssel. A közjegyző – a kérelem beérkezésétől számított nyolc munkanapon belül – megvizsgálja a kérelmet és felhívja a kérelmezőt, hogy az eljárás lefolytatásának külön jogszabályban meghatározott közjegyzői díját és a szakértő díjának fedezéséhez előre láthatólag szükséges összegét helyezze a közjegyzőnél bizalmi őrzésbe. A szakértő kirendelésének költségeit minden esetben a kérelmező viseli, ideértve azt az esetet is, ha a szakértő a szakvélemény elkészítéséhez szükséges vizsgálatot nem tudta lefolytatni. Az eljárásban költségmentességnek és költségfeljegyzésnek nincs helye. A közjegyző által kirendelt szakértő a szakvéleményt a szakértőt kirendelő végzés kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles előterjeszteni, amely határidő egy alkalommal, legfeljebb harminc nappal meghosszabbítható. A közjegyző a szakértő díját a szakértő díjjegyzékének alapulvételével a szakvélemény beérkezését követően végzéssel állapítja meg, majd intézkedik a bizalmi őrzésbe vett szakértői díj szakértő részére történő kifizetése iránt. A szakértő a szakvéleményt a közjegyzőhöz nyújtja be, aki kézbesíti azt a kérelmező részére.
A szakértő – jogszabályban rögzített kivételektől eltekintve – köteles eljárni a hatóság (így a közjegyző) kirendelése alapján, ezenkívül köteles a tudomására jutásától számított öt napon belül közölni a közjegyzővel, ha a személyére nézve a törvényben meghatározott kizáró ok áll fenn, ha a feltett kérdések megválaszolása egészben vagy részben nem tartozik azon szakismeretei körébe, amelyekben jogosult eljárni, illetőleg, ha a tevékenységének ellátásában akadályoztatva van (például amiatt, hogy más hatóság felkérésére kell eljárnia). Szintén közölnie kell a szakértőnek a közjegyzővel, ha a vizsgálat elvégzéséhez más szakértő igénybevétele is szükséges, ha a megszabott határidőnek nem tud eleget tenni, ha a feltett kérdésben kizárólag jogszabályban meghatározott szervezet jogosult szakvéleményt adni, valamint azt is, ha a szakértő díja a letétbe helyezett összeget előreláthatólag meghaladja, ám ekkor a még letétbe helyezendő összeget is szükséges megjelölnie. A szakértő a számlát a kérelmező nevére állítja ki, amelyet szintén a közjegyző kézbesít a fél részére. Ha peres eljárás indul, a megfizetett díj perköltségként érvényesíthető, hiszen eme költség a jog perbeli érvényesítésével okozati összefüggésben és szükségképpen felmerült költségnek minősül. Az igazságügyi szakértő kirendelését eredményező jogviták döntően hibás teljesítésből és egyéb szerződésszegő magatartásokból, károkozásból, szomszédjogi vitákból származnak, amely jogviták alapját jellemzően adásvételi, vállalkozási, biztosítási, építési-kivitelezési, szállítási szerződések képezik. Gazdasági társaságok és magánszemélyek esetében egyaránt előfordulhat például, hogy a megrendelőhöz leszállított termékek hibásan érkeznek, a kivitelezett épülettel, beruházással vagy a vállalkozó által elvégzett munkával szemben minőségi kifogás merül fel, szavatossági igényt akarnak érvényesíteni vagy a károsodott, illetőleg meghibásodott gépjármű vagy egyéb eszköz lehető leghamarabbi javítása, helyreállítása okán annak azonnali megvizsgálása válik szükségessé. Különös jelentőséggel bír a beszerzett szakvélemény olyan esetekben, amikor a kérelmezőnek jogi érdeke fűződik az időveszteség minimalizálásához – például, ha a károsodott dolog a kérelmező munkaeszköze vagy az ingatlan a kérelmező lakhatását szolgálja –, így az nem őrizhető meg kifogásolt állapotában az esetlegesen hosszabb időt igénybe vevő bírósági eljárás keretei között zajló bizonyítási eljárás lefolytatásának tartamára. Noha a kérelmező számára nem feltétlenül hordoz magában pozitív eredményt a szakvélemény, mégis segíti őt annak mérlegelésében – legalábbis támpont szintjén –, hogy a jogvita érdemi lezárásának valószínűsített kimenetele alapján érdemes-e bírósági eljárást kezdeményeznie, figyelemmel az igényérvényesítés anyagi és időbeli szempontjaira is. Mindazonáltal, ha a beszerzett szakvélemény a kérelmező álláspontjának helyességét igazolja is, a felek közötti jogvitának nem szükségszerű következménye a bírósági előtti peres eljárás, hiszen ha a felek között fennáll a konszenzus kialakításának lehetősége, sor kerülhet a közjegyző előtt egyezség megkötésére is, amely adott esetben, jellégét tekintve megfelelően kombinálható az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárással.
Az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás és a közjegyző előtti egyezségi eljárás a gyakorlatban akként kapcsolódhatnak össze, hogy az igazságügyi szakértő kirendelését kérelmező, a felek között fennálló jogvitában részes (egyik) fél – megismerve a szakvélemény tartalmát – egyfajta megerősítést nyer az általa képviselt jogi álláspont helyességét illetően, vagy adott esetben a szakvélemény épphogy megcáfolja azt és a kérelmezőt jogi álláspontjának felülvizsgálatára készteti. Az eljárás során beszerzett szakvélemény kötelező erővel nem bír, ám a szakértő és az eljárást lefolytató közjegyző függetlenségének köszönhetően mégis hiteles forrásnak bizonyulhat a jogvita feloldásához. Ha a jogvitában érintett felek között a szakvélemény megismerése után lehetőség van konszenzus kialakítására, az eljárás lefolytatására és az annak eredményeként létrejövő egyezség írásba foglalására megfelelő keretet szolgáltat a közjegyzői közreműködés, amely a közvetlen végrehajthatóság garanciáját hordozza a felek számára, figyelemmel a létrejött egyezség jogszerűségének vizsgálatára is.
Fontos leszögezni, hogy kizárólag polgári peres útra tartozó ügyben van lehetősége a közjegyzőnek egyezségi eljárás lefolytatására és kizárólag a keresetindítást megelőzően. A jogszabály további korlátozásokat is megfogalmaz a közjegyző előtti egyezségi eljárás lefolytatásával szemben, amikor is kimondja: nincs helye egyezségi eljárásnak szerzői és szomszédos jogi, valamint iparjogvédelmi ügyekben, közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetése tárgyában, a közérdekből indított perekkel összefüggő ügyben, a jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos ügyben, a jogi személyek és tagjaik, volt tagjaik közötti, vagy a tagok, volt tagok egymás közötti, a tagsági viszonyon alapuló ügyben, továbbá a személyi állapotot érintő és egyéb családjogi tárgyú, a végrehajtási és a munkaügyi perre tartozó, s az állami vagyonnal kapcsolatos, valamint minden olyan ügyben, amelyben külföldi anyagi jogot – ide nem értve a külföldi nemzetközi magánjogi szabályokat – kell alkalmazni.
A közjegyző előtti egyezségi eljárásban szünetelésnek, az eljárás felfüggesztésének, félbeszakadásának, beavatkozásnak, valamint az egyezségi kísérletre kitűzött határnap elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs, amely szabályok szintén a gyorsaság és a hatékonyság szempontjait hivatottak érvényesíteni. Ha az eljárás során a felek személyében változás következik be, a közjegyzőnek az eljárást meg kell szüntetnie, így az egyezségi eljárásban jogutódlás megállapításának szintén nincs helye. Hasonlóan a közjegyzői ügyszakba tartozó egyéb nem-peres eljárásokhoz, az egyezségi eljárásban sem kerülhet sor bizonyítás felvételére, így ha az egyezség létrejöttének feltétele a bizonyítási eljárás lefolytatása, az egyezség megkötésére kizárólag bíróság előtt kerülhet sor. A jogszabály a közjegyző előtti egyezségi eljárás feltételeként rögzíti, hogy legalább az egyik fél rendelkezzék belföldi lakóhellyel (székhellyel), valamint, hogy a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezzenek. Az eljárásban a jogi képviselet nem kötelező.
Az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás és a közjegyző előtti egyezségi eljárás összekapcsolódása egyfajta logikai kapcsolatot is feltételez, hiszen a célszerűségi szempontok azt indokolják, hogy e két eljárásra – lehetőség szerint – egymás után kerüljön sor. Példával illusztrálva, a szakvélemény beszerzése után, azt megegyezési alapként figyelembe véve, a jogvitában részes felek egyike egyezségi eljárás lefolytatása iránti kérelmet terjeszt elő a közjegyzőnél, aki az illetékességi szabályok betartásának szem előtt tartásával akár ugyanazon közjegyző is lehet, aki előtt az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás volt folyamatban. A közjegyző a fél által előterjesztett kérelemre a kérelmezettet egyezségi kísérletre idézi, amely határnapot az idézést kérő félnek szóval is tudtára adhatja. Ha az egyezségi eljárás kezdeményezése iránt a jogvitában érintett felek együttesen akarnak fellépni, idézés nélkül egyaránt megjelenhetnek a közjegyző előtt az egyezség megkötése céljából, ez esetben az eljáró közjegyző a felek idézését mellőzi. A közjegyző által jóváhagyott egyezségek jellemzően a kártérítési és a szerződésszegésekből eredő jogviták – különös tekintettel a hibás teljesítésből és a késedelembe esésből eredő jogvitákra –, a gazdasági társaságok és tagjai egymás közötti, nem tagsági viszonyon alapuló jogvitái, valamint az öröklési jogviszonyból fakadó, a hagyatéki eljárás keretein belül nem rendezett jogviták ítéleti hatályú rendezésére szolgálhatnak.
Ha az eljárás során a felek között létrejön – a jogszabályoknak megfelelő tartalmú – egyezség, a közjegyző azt jegyzőkönyvbe foglalja és végzéssel jóváhagyja. Az egyezség alapját minden esetben a felek egybehangzó akaratnyilatkozata képezi, a közjegyző a felek által előadottakon semmiképp sem terjeszkedhet túl, tehát az egyezséget semmilyen formában nem egészítheti ki. A felek rendelkezési szabadsága ezen eljárásban rendkívül kiterjedt, hiszen a közjegyző az egyezség méltányosságát sem vizsgálja, az egyezség megkötése során nem feltétel, hogy a felek kölcsönös engedményeket tegyenek egymás irányába a vitás kérdések rendezése során, így a közjegyző nem is tagadhatja meg az egyezség jóváhagyását azon az alapon, hogy az a felek méltányos érdekeinek nem felel meg. Ha a fennálló jogvitának kizárólag egy része tekintetében jutnak a felek konszenzusra, a jogszabály lehetőséget biztosít az egyezség részben történő megkötésére is. Az egyezség anyagi jogszabályoknak való megfelelőségét a közjegyző minden esetben vizsgálja amellett, hogy a feleket teljes körűen nyilatkoztatja ügyleti akaratukról és az egyezség létrehozásának motívumairól, hiszen jogszabályokba ütköző egyezség jóváhagyására a közjegyzőnek nincs lehetősége, ebben az esetben a közjegyző az egyezség jóváhagyását megtagadja. A jóváhagyott egyezség a felek közötti jogvitát érdemben zárja le – betöltve perelterelő funkcióját –, mivel az anyagi jogerővel rendelkezik. A közjegyző által jóváhagyott egyezség a bíróság által jóváhagyott egyezséggel azonos hatályú, amelynek értelmében kizárt, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitatottá tehessék. Az együttműködésre hajlandó felek által a jóváhagyott egyezség szerint vállalt kötelezettségek végrehajthatók és az ilyen módon lezárt jogvita tárgyában perindítás nem lehetséges. Tekintettel arra, hogy a felek által vállalt, az egyezség szerinti kötelezettségek nem-teljesítése esetén végrehajtás kezdeményezhető, fontos, hogy maga az egyezség világos és érthető módon legyen megfogalmazva, ideértve azt is, hogy a felek által vállalt kötelezettségek tekintetében egyértelmű és közérthető legyen. A jóváhagyott egyezségnek tartalmaznia kell a végrehajtás elrendeléséhez szükséges elemeket, így a felek által vállalt szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást, vagy pedig az ingyenességet, a felek adatait, a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegszerűségét) és jogcímét, valamint a teljesítés módját és a teljesítés határidejét. Mind magánszemély felek, mind gazdasági társaságok között fennálló jogviták esetén szempont a közvetlen végrehajthatóság, hiszen az esetleges nem-teljesítés esetén minden jogalany érdeke a vállalt kötelezettségek végrehajtásának bírósági eljárás lefolytatása nélküli elrendelése. Az egyezség megkötése a jogvitában érintett felek valamelyikére nézve jellemzően pénz fizetésére irányuló kötelezettséggel jár, ezért rendkívül fontos az egyezség tartalmának oly módon történő összefoglalása, hogy az adott esetben valóban végrehajtható legyen. A végrehajtási lap kiállítására bármely közjegyző illetékes.
A közjegyző előtti egyezségi eljárás jogi természete vegyes, hiszen a felek magánjogi jellegű ügyleti megállapodása a közjegyző által ítéleti hatállyal lesz jóváhagyva. A jogorvoslatot tekintve a jogerős végzéssel jóváhagyott egyezséggel szemben kizárólag perújítás lehetséges, amelyet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon kell előterjeszteni és az eljáró bíróság intézkedik a közjegyző előtt folyamatban volt eljárás iratainak beszerzése iránt. Mindazonáltal, az előbbiekben említett eljárási jogorvoslaton túl lehetőség van a jogügylet érvénytelenségének megállapítása iránti igényérvényesítésre, tehát a létrejött és jóváhagyott egyezség utólagosan önálló keresettel is támadható.
Összességében véve kijelenthető, hogy mind az igazságügyi szakértő kirendelése iránti eljárás, mind az egyezségi eljárás közjegyzői ügyszakba helyezését az ezredforduló után fokozatosan növekvő bírósági ügyteher csökkentése iránti jogalkotói törekvés indukálta, amellyel a bírósági eljárások gyorsítását akarták elősegíteni. Az úgynevezett régi polgári perrendtartás a perek ésszerű időn belül történő befejezésének alapelvi követelményével, az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének lehetőségével és a bíróság objektív felelősségének deklarálásával akarta előmozdítani a bírósági eljárások – lehetőségekhez mérten – történő gyorsítását, amelyet a jogalkotó azzal is támogatni akart, hogy a jogvita érdemi elbírálását nem igénylő hatásköröket a bíróságon kívüli fórumra – így a közjegyzőkhöz – telepítette át. Figyelembe véve az igazságügyi szakértő kirendelése és a közjegyző előtti egyezségi eljárás perelhárító funkcióit, valamint az igazságügyi szakértő kirendelése és az előzetes bizonyítás perelőkészítő funkcióit, megállapítható, hogy eme közjegyzői ügyszakba helyezett eljárások egyöntetűen szolgálják az új polgári perrendtartással is érvényesíteni szándékozott jogalkotói célt a bírósági eljárások gyorsítása, egyszerűsítése és ésszerűsítése, valamint az igényérvényesítés hatékonyabbá tétele iránt. A bírósági eljárást helyettesítő vagy azt kiegészítő igényérvényesítési alternatívákkal a jogalkotó egyre jelentősebb teret enged a jogszolgáltató hatósági tevékenységet végző közjegyzői kar számára is, amely közhatalmi tevékenységének végzése során bírósági szintű eljárási garanciákat érvényesít, hozzájárulva a jogkereső közönség igazságszolgáltatásba vetett bizalmának erősítéséhez.
