A nemrégiben bemutatott mozifilm a művészi ábrázolás értelmezése mellett sok olyan kérdést vethet fel, amelyre a válasz történelmi és fizikatörténeti ismeretek birtokában adható. A cikk megírásának célja azon ismeretek hozzávetőleges számbavétele, amelyek megismerése más nézőpontot, mélyebb megértést eredményez. A rendkívül szerteágazó történet hátterének felrajzolásához – egyes esetekben – olyan részletek tárgyalását is be kellett iktatnunk, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a filmben látottakhoz. Móga István okl. építőmérnök, nukleáris szakértő cikke a Mérnök Újság legújabb számában jelent meg.
A film és az ábrázolt események
A második világháború befejezése óta közel nyolc évtized telt el. Az akkor szupertitkosnak minősített kutatások eredményei, a katonai jellegű információk többsége hozzáférhetővé vált. Ezen időszak alatt a nukleáris energia alkalmazásának technológiája nagyot fejlődött, a hangsúly áttevődött a széleskörű, békés célú hasznosításra. Mindezek következtében megváltozott az akkori eseményekkel kapcsolatos információs környezet, a történteket mai szemmel és tudással szemléljük. Erről nem szabad elfelejtkeznünk, hiszen a manapság iskolai tananyagként kötelező tudás részletei, egyes tudományos fogalmak a vizsgált korban még nem is léteztek. Visszatekintve úgy tűnhet, hogy a ma ismert eredményekhez vezető út egyenesvonalú és egyértelmű. Ez természetesen soha nincs így. A Manhattan projekt egyik fejlesztési iránya, az ún. ágyúcső típusú plutóniumbomba fejlesztése például zsákutcának bizonyult. A filmben történelmi és fizikatörténeti szempontból jelentős események szemtanúivá válunk. Az események alakulását meghatározzák, illetve nagyban befolyásolják a korszak „nagypolitikai” történései. A háttérben a háború, a hidegháború majd a politikai légkör enyhülése zajlik.
Az alaptörténet
A forgatókönyv alapjául szolgáló, Pulitzer-díjas könyv [1] mögött Sherwin, az egyik szerző részéről huszonöt év munkája áll, Bird az utolsó öt évre csatlakozott hozzá [6]. Az „Amerikai Prométheusz” cím a görög mitológiára utal, melyben Prométheusz ellopta a tüzet az istenektől és az embereknek adta. Oppenheimer volt az, aki a nukleáris energia birtokosává tette az emberi fajt, mintegy ellopva a természettől, amely addig rejtelmesen magába zárta. Az analógiának is felfogható utalás továbbiakban is érvényes. Mint ahogy Prométheusz megbűnhődött tettéért, Oppenheimer sorsának alakulását döntően befolyásolta egy későbbi esemény – egy bizottsági meghallgatás, amely az addig ünnepelt hőst megfosztotta mindazon elismeréstől, mely teljesítménye alapján megillette.
Az alkotók produkciójuk műfaját thrillerként határozzák meg, a film valójában inkább tekinthető életrajzi, történelmi drámának. A dráma alapja a főhősnek a nukleáris fegyverek létrehozásával járó erkölcsi felelősség terhével való szembesülése és ezzel való együttélése.
A 2024 januárjában megtartott 81. Golden Globe-gála legnagyobb nyertese Christopher Nolan Oppenheimer című, az atombomba atyjáról készült filmje lett, melyet a filmes sajtó öt – a többi közt a legjobb filmnek, a legjobb rendezésnek és a legjobb férfi főszereplőnek járó – díjjal jutalmazott.
Cselekményszövés és a főszereplők
A cselekményt a rendező Oppenheimer és Strauss személyes konfliktusára fűzi fel, és két, illetve három idősíkon mutatja a főszereplő életét. A múlt eseményei és az ötvenes évek történései éles vágásokkal illeszkednek egymáshoz, az ötvenes évek ábrázolása azonban kettéválik: 1954 – Oppenheimernek az Atomenergia Bizottság (AEC, Atomic Energy Commission) előtti bizottsági meghallgatása; 1959 – Lewis Strauss szenátusi meghallgatása, küzdelme a politikai pozíciószerzésért, a kereskedelmi miniszteri posztért.
Robert J. Oppenheimer, „Oppie” (1904-1967) amerikai elméleti fizikus. Az „atombomba atyja”” felső-középosztálybeli környezetben nőtt fel. Fiatal felnőttként instabil lelkiállapota miatt pszichiátriai kezelésen vett részt. Életrajzírói megjegyzik, hogy hajlamos volt lenézni a nála alacsonyabb intellektus szinten állókat. Érzelmileg éretlen, mint ahogyan ezt a filmben is elismeri, törékeny jellemű és politikailag naiv emberként ábrázolják [8]. Intellektuális arroganciáját környezete nehezen viselte. Hat idegen nyelven beszélt, az angol mellett a görög, a latin, a francia, a német, a holland és az ősi indiai szanszkrit nyelvekben is járatos volt. Életrajzírói megjegyzik, hogy a család lakását Van Gogh és Picasso festmények díszítették. Oppenheimer számára utóbbi festő szerepének különleges jelentése van. A filmben olyan forradalmárnak vallja magát a fizikában, mint amilyen a festészetben Pablo Picasso. A fekete lyukak létezésére vonatkozó sejtését a filmben látványos képekkel illusztrálják.
Robert Oppenheimer
1922-ben a Harvard Egyetemen még a kísérleti termodinamika iránt lelkesedett, az angliai Cambridge-ben és különösen Göttingenben, Max Born mellett már az elméleti fizika vált kedvencévé. 1929-től a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben kutatva és tanítva vált az amerikai elméleti fizika központi alakjává, 1936-ban nevezték ki professzornak [5]. 1943-ban a Manhattan projekt tudományos igazgatója. 1947-ben a Princetoni Egyetemen a Felsőfokú Tanulmányok Intézetének (IAS) igazgatója, Einstein halála után pedig az ő elméleti fizikusi pozícióját is megörökölte. 1946-1952 között az Általános Tanácsadó Bizottság (GEC, General Advisory Committee) elnöke.
Oppenheimer ambivalens volt a Manhattan projekt eredményeit illetően. Az 1945-ös Trinity kísérletre emlékezve, a hindu szentírásból, a Bhagavad Gitából idéz. A harcba induló herceg, tanácsot kér Krisnától, a hindu Visnu Istenség megtestesítőjétől. Attól tart, hogy ő lesz a bűnös társai meggyilkolásáért. Krisna, a költeményben, magára veszi a felelősséget: „Most én lettem a halál, a világok pusztítója.” Oppenheimer Hirosima és Nagaszaki tragédiája után nem támogatta tovább a szuperbomba kutatásokat, így szakmai ellentétbe került az ebben érdekelt közreműködőkkel, többek között Tellér Edével. Véleményét Harry Truman elnöknek személyesen is elmondhatta.
Lewis Strauss (1896-1974) amerikai üzletember és kormánytisztviselő, 1946-1950 között az (AEC) Atomenergia Bizottság tagja, 1953-1958 között elnöke. Oppenheimert a Manhattan-projektet követően Strauss nevezte ki GEC élére, majd az IAS igazgatójává. Strauss azért orrolt meg Oppenheimerre, mert 1947-ben, egy GEC ülésen, összetűzött vele egy norvég izotóp szállítással kapcsolatos vitában [7]. Az 1949-ben újra napirendre kerülő témában Oppenheimer nyilvánosan alázta meg ellenfelét egy kemény, cinikus válasszal. Strauss emellett úgy vélte, hogy Oppenheimer ellene fordította a tudósokat, Einsteint is beleértve. Erre a következtetésre a két tudós tóparti beszélgetésének félreértelmezése során jutott.
A végső filmjelenetben bemutatott Oppenheimer és Einstein közötti beszélgetés kitalált esemény, a rendező összefoglalása, egy lehetséges riasztó jövőkép bemutatása, az atomfegyverek felhasználásának következményéről.
A szovjetek 1949-es kísérleti atomrobbantása után Strauss szorgalmazni kezdte a termonukleáris fegyverek kifejlesztését, Oppenheimer mindezt hevesen ellenezte. Strauss az ötvenes évek első felében azt kezdte gyanítani, hogy Oppenheimer kommunista kém. Az FBI igazgatójánál, J. Edgar Hoovernél elérte, hogy szoros megfigyelés alá vonják a fizikust és családját, de így sem került elő olyan bizonyíték, mely alapján Oppenheimert hazaárulással vádolhatták volna. Kihasználva Oppenheimer kommunista párttagokkal való korábbi kapcsolatait és családjának ilyen irányú elkötelezését, tudatosan törekedett arra, hogy visszavonják a tudós biztonsági engedélyét. Ennek megszervezésénél kihasználta a mccarthyzmus korszakának társadalmi hangulatát [101].
A meghallgatások
1954 júniusa – Oppenheimer AEC bizottsági meghallgatása
A vizsgálat közvetlen előzményeként William Borden, AEC korábbi hivatalvezetője 1953 novemberében levelet írt az FBI-nak, amelyben Oppenheimert megvádolta. A hidrogénbomba kifejlesztésének Oppenheimer általi ellenzését azzal magyarázta, hogy a tudós Moszkva érdekét követi. Az AEC ügyésze, Roger Robb közvetlenül a tanúvallomás előtt tájékoztatta Tellert arról, hogy Oppenheimer a háború alatt eltitkolta a barátja, Haakon Chevalier arra irányuló érdeklődését, hogy (1943-ban) közvetítőkön keresztül hajlandó lenne-e átadni katonai információkat a szovjeteknek. Teller Ede később beismerte, hogy az ügyész ezzel befolyásolta az ezt követő tanúvallomását. A meghallgatáson, a tekintélyes tanúk közül csak ő vallott Oppenheimer ellen.
Teller két évvel korábban már tett egy tanúvallomást az FBI-nak, ahol erőteljesen támadta Oppenheimert „rossz tanácsai” és a hidrogénbomba kifejlesztésének késleltetése miatt. Ebből következtethető, hogy Tellerben harag és szakmai féltékenység is volt Oppenheimerrel szemben.
Teller Ede (1908-2003) a „hidrogénbomba atyja”, magyar születésű amerikai atomfizikus, 1926-ig élt Magyarországon. Első tapasztalata a kommunizmusról a magyarországi Tanácsköztársaság volt. Fiatalon még kacsingatott a baloldal felé, és hosszú folyamat – illetve a család nagyon keserű sorsa, kellett ahhoz, hogy a Szovjetunió kérlelhetetlen ellenfele, a hidegháborús fegyverkezési verseny egyik legfőbb szószólója váljon belőle [2]. A Magyarországon maradt család sorsa befolyásolhatta szemlélete kialakulását. Az atombombával begyújtható fúziós „szuperbomba" megvalósíthatóságát kutatta. Az általa irányított kutatócsoport tervei alapján készült deutérium trícium bombával 1951-től kezdve hajtottak végre kísérleti robbantásokat a Csendes óceán felett.
A meghallgatás alapján, a bizottság elnöksége – 2:1 arányú állásfoglalással – megvonta Oppenheimer szigorúan titkos nemzetbiztonsági engedélyét.
1959 júniusa – Lewis Strauss szenátusi meghallgatása
Strauss, a republikánus Eisenhower elnök irányítása alatt, megbízott kereskedelmi miniszterként dolgozott. Magas kormányzati pozíciók betöltéséhez a szenátus jóváhagyása szükséges, melynek elnyerése folyamatához tartozik a jelölt meghallgatása. A szenátusi meghallgatáson Strauss jelölését a pozíció végleges betöltésére, elutasították. Ebben nagy szerepe volt Oppenheimer elleni bosszúhadjárata emléklének, David Hill fizikus vallomásának. A szoros szavazást a fiatal demokrata Kennedy szenátor befolyása döntötte el, aki az Oppenheimer ügy miatt helyezkedett szembe Strauss-szal.
Lewis Strauss
A meghallgatások következményei
Robert J. Oppenheimer részben saját bukásának okozója, de a körülmények és a nyílt összeesküvés áldozata is [10]. A biztonsági engedély visszavonása következtében többé nem férhetett hozzá a kormányzati titkos anyagokhoz, kormányzati és politikai státuszát egyaránt elveszítette. Emellett nem csak ő veszítette el hozzáférését az engedélyköteles információkhoz, hanem lánya is, aki ekkoriban az ENSZ-nek dolgozott. A Washington egyetemen törölték kurzusait, többé nem taníthatott a tanszéken [11]. Teller Ede az esetet követően megbánta vallomását, a tudóstársadalom azonban szabályosan kiközösítette. Lewis Strauss az elutasítás következményeként nem kapta meg a kereskedelmi miniszterré történő, végleges kinevezését. A visszautasítás Strauss politikai karrierjének a végét is jelentette.
1963-ban Lyndon B. Johsnon elnök átadta a J. F. Kennedy korábbi elnök által odaítélt Enrico Fermi-díjat Oppenheimernek. A szerző ismerete szerint a díjazott lehetősége a következő évi díjazandó kiválasztása. Az előző évben Teller Ede kapta a díjat, javaslata alapján őt követte Oppenheimer. Az elismerés tehát Teller békülési szándékaként is minősíthető.
2022-ben a jogutód Energiaügyi Minisztérium (DOE, Department of Energy) hatályon kívül helyezte a AEC 1954-es határozatát, 68 évvel a döntést, 55 évvel a tudós halálát követően. Ezt az eseményt a film nem tartalmazza.
A korszellem
A film története az 1920-as évek végétől 1963-ig, Oppenheimer kitüntetéséig tartó időszakot fogja át. A korszellem az, ami az emberek gondolkodásának, törekvéseinek irányt ad. Ebben a korszakban ezt jól jellemzi az alábbi megfogalmazás: „Aki 20 évesen nem kommunista, annak nincs szíve. Aki 40 évesen még mindig kommunista, annak nincs esze.” Így hangzik az állítólag Winston Churchilltől származó mondás. Az amerikai közgondolkodás megváltozását lényegesen a mccarthyzmus kommunista-ellenessége befolyásolta. A szovjet hírszerzés ebben a korszakban, amerikaiak bevonásával, eredményesen tevékenykedik. A Manhattan projektben résztvevő, egyik, értékes tudással rendelkező tudós érintettségét utólag derítették fel. 1948-ban derült ki, a Franklin D. Roosevelt elnököt az 1945-ös jaltai amerikai–brit–szovjet találkozóra elkísérő egyik tisztviselő kémtevékenysége. Az ezt követően lefolytatott perekben drasztikus ítéletek születtek. Híres/hírhedt eset a Rosenberg házaspár kivégezése (1953) az atomtitkok kiszivárogtatásának vádja alapján.
1939. augusztus 2. Albert Einstein és Szilárd Leo levelet írt F. D. Roosevelt elnöknek, aki a levelet csak október 11-én kapta kézhez. A levél nagy részét Szilárd fogalmazta Teller Edével és Wigner Jenő kutatótársaival együtt, melyben arra a valószínűségre hívták fel az elnök figyelmét, hogy a náci Németország saját nukleárisenergia-programba kezdett ([103]), ami atombomba előállításához vezethet. Azt javasolták az elnöknek, hogy az Egyesült Államok is készüljön fel egy ilyen feladat végrehajtására [105].
Ezt követően indult meg a verseny az atombomba-előállítás elsőbbségéért.
Az amerikai intézményrendszer
A filmben ábrázolt korban tanúi lehetünk a kutatások irányultsága megváltozásának, amely a katonai alkalmazások felé tolódik. A politikai enyhülés során az atomenergia békés célú alkalmazásának súlypontba helyezése kerül előtérbe. A folyamatnak megfelelően változik az irányítás intézményrendszere.
1939. október 21. Urán Tanácsadó Bizottság (ACU), a bizottság Fermi neutron kísérletei finanszírozására biztosított pénzügyi keretet; 1940. június 27. Nemzetvédelmi Kutató Bizottság (NDRC), a tudományos felfedezések hadiipari bevezetése céljából (radar, atombomba); 1941. december 6. Tudományos Kutatási és Fejlesztési Iroda (OSRD), igazgatója Vannevar Bush villamosmérnök, projekt a megismert maghasadási folyamat katonai célokra való hasznosítására; 1942-1946, Manhattan Műszaki Körzet (MED), parancsnoka Leslie Groves. Az atomfegyver létrehozására kijelölt műszaki hadtest (Army Corps of Engineers) a MED-en keresztül irányította az atombombát előállító Manhattan projekt üzemi és folyamathálózatának tervezését, építését és üzemeltetését. A műszaki hadtest építési munkáit felügyelő szervezet szervezési alapegysége hagyományosan a körzet, amely a földrajzilag meghatározott divízión belül teljesíti feladatát. A körzet határa, építési feladatoknál a vízválasztó, katonai feladatoknál a közigazgatási határ. A körzet megnevezésében a parancsnokságnak helyt adó település neve szerepel. A titkos feladat elrejtésének egyik megoldása, melyet Groves tábornok tartott szem előtt, a semmitmondó megnevezések használata. Az új, nukleáris témakör fogalmait ugyanúgy kerülte, mint a különleges megnevezések figyelemfelhívó hatását. Egyik megoldásnak kínálkozott a fennálló szervezési rendben alkalmazott megnevezések használata, így adódott a ma már ismert elnevezés. A megalapított körzetnek nem volt földrajzi határa, parancsnokának beszámolási kötelezettségére is természetesen különleges szolgálati utat határoztak meg.
A MED fő feladata, hogy biztosítsa: alapanyagként az egyetlen, a természetben előforduló és akkoriban elérhető anyagból az uránból, megfelelő készletek rendelkezésre állását és hogy ipari méretekben állítsanak elő hasadó anyagokat a projekt kezdetén csak esetleg speciális laborokban rendelkezésre álló 1-2 grammnyi vagy éppen csak mikrogrammnyi anyagból. A feladatok ellátásához létre kellett hozni az ehhez szükséges üzemeket, a teljes infrastruktúrát. A folyamat lényegében megteremtette egy új iparág alapjait, melynek számos elemét később, az atomenergia békés célú alkalmazásában használták és használják ma is.
A nehézvíz (deutérium) gyártását 1943-tól egy kanadai (Trail) üzem biztosította. Ebben a vonatkozásban megemlítendő, hogy a jelenlegi kanadai, CANDU (Canadian Deuterium Uranium) típusú reaktorral felszerelt atomerőművek, moderátorként nehézvizet használnak.
A MED saját kémelhárító hálózattal rendelkezett, melynek feladata [4]: az erőfeszítések, műszaki és tudományos eredmények eltitkolása a németek elől, biztosítani kell, hogy a bomba első bevetése meglepetésként hasson, az oroszok ne értesüljenek a felfedezésekről, módszerekről és a konstrukciók részleteiről.
Leslie Groves (1896-1970) amerikai ezredes (majd tábornok), építőmérnök. Műszaki tisztként több nagy katonai beruházás felelőse. 1931-től Washingtonban teljesít szolgálatot, többek között a Pentagon építését is koordinálja. 1942 szeptemberében bízták meg MED parancsnoki teendőivel. Erős befolyása volt a Japán elleni bombák bevetésében, a lehetséges célpontokat is ő választotta ki.
A Manhattan projekt az ország egész területén folyó titkos kutatási munka kódneve.
Az Atomenergia Bizottság (AEC) az amerikai kongresszus által 1946-ban létrehozott, az atomenergia polgári ellenőrzését szolgáló bizottság. Működéséért az elnök által kinevezett öt biztos a felelős, az általános menedzsment pozíciót, a szintén az elnök által kinevezett vezérigazgató tölti be. Az 1946. évi atomenergia törvény három fő tanácsadó bizottság létrehozását írja elő, ezek a Kongresszusi Atomenergia Vegyes Bizottság, a Katonai Összekötő Bizottság és a kiváló tudósokból álló Általános Tanácsadó Bizottság (GEC) [2]. Lewis L. Strauss biztosi beosztásban (1946-1950), majd elnöki beosztásban (1953-1958 között dolgozott AEC-ben. J. Robert Oppenheimer Strauss kinevezése alapján, 1946-1952 között töltötte be GEC elnöki tisztét. Az AEC alatt folytatódott a fegyverfejlesztés és -tesztelés, valamint az atomenergia békés célú felhasználásának fejlesztése. Az Egyesült Államok kormánya az 1974-es Energy Reorganization Act értelmében feloszlatta, és funkcióit két új ügynökség között osztotta meg: Nukleáris Szabályozó Bizottság (NRC), amely az atomenergia-ipart szabályozza, és
Energia Kutatási és Fejlesztési Igazgatóság, amelyet 1977-ben szüntették meg, amikor létrejött az Energiaügyi Minisztérium (DOE, Department of Energy). Ezzel kialakult a jelenleg is funkcionáló intézményrendszer.
A Manhattan projekt
Az 1942-1946 között működő (a filmben „tervnek” nevezett) projekt feladata az új nukleáris fegyver tervezése és tesztelése, melyben angol kutatók is reszt vettek. Az atomfegyver előállítás irodalmában összemosódnak MED és a kutatási program feladatai végrehajtásának eseményei, tevékenységei. A végrehajtásban az Egyesült Államokban több tucat helyszínen dolgoztak, meghatározó azonban a három szigorúan titkos városban végzett tevékenység: Oak Ridge, Tennessee (urándúsítás), Hanford, Washington (urán atomreaktorban végrehajtott átalakítása plutóniummá), Los Alamos, New Mexico, (a film főbb eseményeinek helyszine) az Oppenheimer irányította, a kísérleti atombombákat tervező és építő laboratórium.
A kutatás és projektmendzsment területeken elért számos eredményt, a nukleáris villamosenergia-termelés mellett az atomenergia békés célú felhasználása más területein is, széles körben alkalmazzák. Ez kiterjed a gyógyászattól kezdve a mezőgazdaságig bezárólag, számbavétele külön elemzés tárgya lehetne. A MED és a projekt nagyságrendje egyfelől a résztvevők számával érzékeltethető. A személyzet létszáma 1944 júniusában: építőmunkás/létesítési dolgozó: 84.500 fő; gyári munkás: 40.500 fő; mérnökök, tudósok, kisegítők stb. 2.200 fő; katona: 1.800 fő. Összesen: 129 ezer ember. A kapcsolódó tevekénységeket is figyelembe véve, más források, ennél is nagyobb számot közölnek. A nagyságrendet még jobban érzékelteti a ráfordítás nagysága, amely (2022-es árszinten) 30 milliárd USD.
A Manhattan projekt résztvevői
Az atomfegyver-fejlesztés eredményei
Az atomfegyver fejlesztés első eredményeit az elvégzett kísérletek mutatják:
1945. július 16., reggel 5 óra 29 perc. Trinity nukleáris teszt. Az első, plutónium implóziós atombomba, a 20 kT erejű, „szerkentyű” (The „Gadget”) fedőnevű bomba felrobbantása az Új Mexico-i Alamogordo mellett. Az implózió az atombombában alkalmazott egyik folyamat, amikor az atomrobbanás kiváltásához a kritikus tömeget fókuszált robbantással összesűrítik.
1946. július 1. Crossroads hadművelet, katonai-tudományos kísérlet, Bikini-atoll. Célja a nukleáris fegyverek hadihajókra gyakorolt hatásainak vizsgálata. A művelet során két robbantást hajtottak végre (mindkettő 23 kT robbanóerejű) Able és Baker néven. A kísérlet után véget ért MED tevékenysége, az átalakított nukleáris program irányítása az AEC feladatkörébe került.
1949. augusztus 29. Az első, 22 kT robbanóerejű orosz atombomba felrobbantása, a szemipalatyinszki kísérleti telepen.
1952. november 1. Az első, 10 MT erejű amerikai hidrogénbomba felrobbantása.
1953. augusztus 12. Az első orosz, 400 kT robbanóerejű hidrogénbomba felrobbantásának bejelentése. Mai ismereteink szerint a bomba felrobbantásakor nem szabadult el annyi fúziós energia, hogy azt „hidrogénbombának” lehessen tekinteni. A bejelentésnek azonban a hidegháború időszakában nagy jelentősége volt, az amerikaiak ettől kezdve nem érezhették magukat a hidrogénbomba egyedüli birtokosának.
1955. november 22. Orosz hidrogénbomba felrobbantása.
A kísérletek tovább folytatódtak, melyek korlátozására, ellenőrzésére létrejött a Részleges atomcsend-egyezmény, majd az Atomsorompó-egyezmény.
A nukleáris fizika fejlődése
A nukleáris fizika kezdetét az ionizáló sugárzás 1895-as felfedezésétől számítjuk. A világ első Nobel-díjasa, Wilhelm Conrad Röntgen által felfedezett sugártípus utólag róla kapta elnevezését. A maghasadást felfedezését a fizika 1895 és 1939 közötti fejlődése tette lehetővé [12]. A nukleáris fizika történetének ezen időszaka – a felfedezések, a kutatási eredmények jellege és jelentősége alapján – hat korszakra osztható. Röntgen és Becquerel működése után az atommagra vonatkozó ismeretek, a neutron felfedezése, a magmodellek, a maghasadás, majd a láncreakció korszaka után következik 1945 után a hetedik, az atomkorszak, a láncreakció alkalmazásának korszaka [9].
A felfedezés lényegesebb állomásai:
1934: láncreakció és a kritikus tömeg sejtés – Szilárd Leó. A nukleáris láncreakció a neutron indukált magreakciók (hasadás, elnyelés, szórás) sorozata. A szabályozott láncreakció a nukleáris energiatermelésnél, az atomreaktorokban lejátszódó folyamat, a szabályozatlan láncreakció az atomfegyver működésének folyamata.
1939: maghasadás felfedezése és értelmezése – Otto Hahn, Fritz Starassmann, Lise Meitner.
Lise Meitner (1878-1968) osztrák-svéd fizikus, Einstein ismert tömeg-energia ekvivalencia egyenletének, az E = mc2 alkalmazásával elsőként határozta meg a maghasadáskor felszabaduló energia nagyságát. Elméleti munkásságáért kiérdemelte az „atombomba anyja” megnevezést.
1939: az önfenntartó energia kibocsátáshoz szükséges kritikus tömeg – Francis Perin.
1941. február 23.: a plutónium felfedezése – Glen Seaborg amerikai vegyész, Kaliforniai Egyetem (Berkley).
1942. december 12.: az első mesterséges, szabályozott, önfenntartó láncreakció. Chicago Pile-1 atommáglya, a világ első atomreaktora – Enrico Fermi, Chicagói Egyetem. A filmben is látható, mára már lebontott helyszín a Stagg Field stadion lelátója alatti tér, a squash pályák helye.
A nukleáris fegyverekkel kapcsolatos kutatások során felmerült annak elvi lehetősége, hogy egy atomrobbanás légköri láncreakciót válthat ki, amely elpusztíthatja az egész világot. A Teller Ede által felvetett kérdés a filmben tudományos problémából erkölcsivé alakul. A nukleáris fegyverarzenál létrehozása miatt, az emberiség jövője iránt érzett aggodalom a film utolsó jelenetében látható vízióban csúcsosodik ki.
Referencia
[1] Bird, K.; Sherwin, M. J. (2006) American Prometheus – The Triumph and Tragedy of J. Robert Oppenheimer. 784 p. ISBN: 0375726268.
[2] Borbás B. (2023) Oppenheimerből lett főhős, pedig az oroszok birodalmát Teller mániája döntötte össze. 10 p. https://www.valaszonline.hu/2023/07/25/oppenheimer-teller-valosag-fikcio-film/ [2023.11.25.].
[3] Buck, A. (1983) The Atomic Energy Commission. U.S. Department of Energy. 41 p.
[4] Groves, L. R. (1966) Az atombomba születése. A Manhattan-program története. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1966. 299 p.
[5] KFKI (2024) História – Tudósnaptár.
https://tudosnaptar.kfki.hu/historia/olvassel.php, [2024.01.04.]
[6] Kintli D. (2023) Amerikai Prométheusz: Oppenheimer élete bővebben. 7 p. https://ujkor.hu/content/amerikai-prometheusz-oppenheimer-elete, [2023.11.25.]
[7] Kovács P. (2023) Ilyen volt Oppenheimer legádázabb ellenfele a valóságban. https://igenyesferfi.hu/vilag/oppenheimer-lewis-strauss-rivalizacio-hideghaboru-christopher-nolan-sikerfilm-20-szazad.php, [2023.11.25.]
[8] Lugosi P. (2023) Így lett kegyvesztett az atombomba atyja. https://24.hu/tudomany/2023/07/21/oppenheimer-elete-film-atombomba-idezet/, [2023.11.25.]
[9] Rácz E. (2019) Nukleáris Erőművek. Óbudai Egyetem, Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar. 280 p.
[10] Szász D. (2023) Oppenheimer, avagy a tudomány, és a pusztítás lélektana. Filmkritika. https://issuu.com/csakpozitivanmagazin/docs/cspm_2023_08_augusztus/s/33018187, [2023.12.26.].
[11] Tárnok G. (2023) Az Oppenheimer akta. https://juratus.elte.hu/az-oppenheimer-akta/, [2024.01.04.].
[12] WNA (2020) Outline History of Nuclear Energy. World Nuclear Association. https://world-nuclear.org/information-library/current-and-future-generation/outline-history-of-nuclear-energy.aspx, [2023.11.25.].
[101] https://ahf.nuclearmuseum.org/ahf/profile/lewis-strauss/, [2023.11.25.].
[102] https://www.atomicarchive.com/history/cold-war/page-8.html, [2023.11.25.].
[103] https://en.wikipedia.org/wiki/German_nuclear_program_during_World_War_II, [2023.11.25.].
[104] https://en.wikipedia.org/wiki/Manhattan_Project, [2023.11.25.].
[105] https://hu.wikipedia.org/wiki/Einstein%E2%80%93Szil%C3%A1rd-lev%C3%A9l, [2023.11.25.].
[106] https://www.reddit.com/r/OppenheimerMovie/comments/16vb573/can_anyone_please_explain_the_significance_of_the/?rdt=40418, [2023.11.25.].
