Az Országos Kriminológiai Intézetben két munkatársa, Kármán Gabriella és Kó József az elmúlt években empirikus kutatást végzett kérdőíves módszerrel a nyomozó hatóságok, az ügyészség, a bíróság, a rendőrség és a NAV munkatársai körében az igazságügyi szakértői bizonyítás jogalkalmazási tapasztalatait vizsgálva.

A 2019-ben indult kutatás célja az volt, hogy korábbi – a témában elméleti síkon folytatott – vizsgálataikra építve ezúttal az igazságügyi szakértői bizonyítás jogalkalmazási tapasztalatait vizsgálják, különös tekintettel az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény céljainak megvalósulására és kiemelt figyelemmel a jogalkalmazás részéről korábban tapasztalt anomáliákra. A jogalkalmazáson belül a vizsgálat a büntető joggyakorlatra koncentrálódott, amelynek kereteit a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény és a büntetőeljárás bizonyítási jellegzetességei jelölik ki. Véleményük szerint időszerűvé vált a szakértői bizonyítás több szakterületet felölelő, átfogó vizsgálata helyzetértékelő, illetve a szakértői és a jogalkalmazó tevékenységet egyaránt segítő céllal, az új jogszabályok tükrében.

A 2020-ban lefolytatott empirikus kutatás kérdőíves módszerrel zajlott a nyomozó hatóságok, az ügyészség és a bíróság körében. Valamennyi járási és megyei szervezettől legalább egy kérdőív kitöltésére került sor, ez a részvételi arány és az összesen 668 kitöltött kérdőív reprezentatív eredményt előlegezett meg. A nyomozó hatóságok, a rendőrség és a NAV munkatársai által kitöltött kérdőíveket 2021-ben dolgozták fel.

Az igazságügyi szakértők kirendelése, a szakvélemény beszerzése az esetek túlnyomó többségében a nyomozati szakaszban történik, így a nyomozó hatóságok képviselőitől mindenekelőtt a szakértő igénybevételével kapcsolatos tapasztalataikat várták. A válaszok alapján – a várakozásoknak megfelelően – a szakértő kirendelésére az ügyek meghatározó részében a nyomozó hatóság részéről, hivatalból került sor, az esetek mintegy 20 százalékában az ügyészség utasítására. A szakértő kirendelése a válaszok 80 százaléka szerint a szakértői intézmények köréből történt.

A kompetenciával rendelkező szakértő megtalálása az esetek nagyobb részében nem jelentett problémát, a megfelelő kérdések megfogalmazása során a kollégák tapasztalatai és maguk a szakértők jelentettek segítséget.

A szakvélemények hiteltérdemlőségének megítélése elsősorban az ügyészség és a bíróság feladata a vádemelés és az ügydöntő határozat meghozatala során. 2021-ben került sor egy kiemelt szakterületcsoport vizsgálatára, mégpedig az igazságügyi pszichológus és pszichiáter szakértői szakterületen. Mind az ügyészek, mind a bírák válaszai szerint e két szakterületen – mások mellett – különösen jellemzőek a szakértő szubjektív megítélésén alapuló verbális megnevezések a valószínűség fokának kifejezésére, emellett e területek megalapozottságát illetően merült fel a leggyakrabban kétely. A szakterületek alapjául szolgáló diszciplína sajátosságai miatt ezeket a problémákat a külföldi szakirodalomban is tárgyalják, a megoldást célzó kutatások folynak. Jelen kutatás eredményei kiindulópontul szolgálhatnak e kérdéskör, illetve más megállapítások további vizsgálatához – foglalták össze kutatásukat a szerzők.