Ismételten felhívom az érintett szakértő kollégák figyelmét arra, hogy aki még nem tenné, az szíveskedjen formailag is a 2016. évi XXIX. törvény (Szaktv.) előírásainak „betű szerint” megfelelő szakvéleményeket készíteni. Az igazságügyi szakértői alapismereti oktatás során mindig elmondom a kollégáknak, hogy legyenek szívesek felütni a Szaktv.-t, és a 47.§ (4) bekezdésnek megfelelő, annak előírásait mindenképpen tartalmazó szakvéleményt készíteni – tanácsolja dr. Horváth Csaba, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara (MISZK) Fegyelmi Bizottságának elnöke.
Dr. Horváth Csaba szerint rendszeresen érkeznek a szakértők ellen olyan fegyelmi eljárás kezdeményezésére irányuló panaszok, amelyek esetében a támadott szakvéleményből a törvényben leírt feltételek, illetve követelmények valamelyike hiányzik. Nem megengedhető azért fegyelmi büntetést kapni, mert például a szakvélemény nem tartalmazta a „g) az arra való utalást, hogy az igazságügyi szakértő mely szakterületen jogosult szakvéleményt adni”, vagy „f) a módszertani levélre történő utalást, illetve a módszertani levélben foglaltaktól történő eltérés esetén ennek indokait”.
A Fegyelmi Bizottság elnöke hangsúlyozza, hogy az idézett g) pont kihagyása olyan hiba egy konkrétan panaszolt igazságügyi szakértő szakvéleményében, amely alapján az érintett akár fegyelmi büntetést is kaphat. – A Szaktv. 95. § (2) bekezdése alapján az öt éven belüli harmadik fegyelmi büntetés kötelezően csak a kamarából való kizárás lehet - hívja fel a figyelmet dr. Horváth Csaba, aki azt kéri, hogy ilyen egyszerűen kiküszöbölhető okból ne adjanak az igazságügyi szakértők támadási felületet maguk ellen.
Emlékeztetőként a hivatkozott törvényi szabályozás:
47. § (1) A szakértő a szakvélemény szakmai megállapításaival összefüggésben nem utasítható.
(2) A szakértő a szakvéleményt – a kirendelésben foglaltaknak megfelelően – írásban vagy szóban terjeszti elő. A szakvélemény papír alapon vagy elektronikus kapcsolattartás keretében kézbesíthető a hatóság részére.
(3) Az elektronikus úton való kapcsolattartásra az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4) A szakvéleménynek tartalmaznia kell
a) a leletet,
b) a vizsgálat módszerének rövid ismertetését,
c) a szakmai ténymegállapításokat,
d) a szakértő véleményét,
e) ha az ügyben korábban vizsgálat lefolytatására került sor és a kirendelés erre kiterjed, a korábbi vizsgálatra vonatkozó adatok és megállapítások értékelését,
f) a módszertani levélre történő utalást, illetve a módszertani levélben foglaltaktól történő eltérés esetén ennek indokait és
g) az arra való utalást, hogy az igazságügyi szakértő mely szakterületen jogosult szakvéleményt adni illetve, hogy az igazságügyi szakértő vagy más személy eseti szakértőként járt el.
(5) Szakkonzultáns, szakértőjelölt vagy segédszemélyzet igénybevétele esetén a szakvéleményben a hatóságot erről tájékoztatni kell, továbbá fel kell tüntetni, hogy a szakkonzultáns milyen szakkérdésben nyilvánított véleményt, valamint a szakértőjelölt miként működött közre.
(6) A szakvéleményben jogkérdésben – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – nem lehet állást foglalni.
(7) A szakvéleményt készítő igazságügyi szakértő az írásbeli szakvéleményt aláírásával köteles ellátni, valamint köteles azon a nyilvántartási számát feltüntetni. A szakvéleményt az igazságügyi szakértő ellátja bélyegzőjének lenyomatával is. A bélyegzőn fel kell tünteti az igazságügyi szakértő nevét, igazságügyi szakértői minőségét és nyilvántartási számát. A bélyegzőn Magyarország címere nem használható.
(8) A szakvélemény egyesített vagy együttes szakvélemény formájában is előterjeszthető. Az egyesített és az együttes szakvéleményt minden igazságügyi szakértő köteles a (7) bekezdésben meghatározottak szerint aláírni, illetve a szükséges adatokat a szakvéleményen feltüntetni, valamint köteles a szakvéleményt bélyegzőjével ellátni.
(9) A szakértő az elektronikus kapcsolattartás keretében benyújtott szakvéleményben köteles nevét és nyilvántartási számát feltüntetni, és azt elektronikus úton, külön jogszabályban meghatározott biztonságos elektronikus kézbesítési szolgáltatás útján kézbesíteni.
