Fegyelmi eljárást igazságügyi szakértővel szemben két módon lehet indítani: vagy a 2016. évi XXIX. törvény, vagy a 2013. évi CLXV. törvény alapján – tájékoztatott dr. Horváth Csaba, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara (MISZK) fegyelmi ügyekért felelős elnökhelyettese. Mindkét csatornán évente mintegy száz beadvány érkezik a MISZK-hez, ám garanciális szempontból nem mindegy, milyen eljárásban kerül sor a kezdeményezésre, illetve az esetleges eljárásra.
A 2013. évi CLXV. törvény (Panasztörvény) szerint:
1. § (2) A panasz olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és elintézése nem tartozik más – így különösen bírósági, közigazgatási – eljárás hatálya alá.
(4) Panasszal és közérdekű bejelentéssel bárki fordulhat a panasszal vagy a közérdekű bejelentéssel összefüggő tárgykörben eljárásra jogosult szervhez (a továbbiakban: eljárásra jogosult szerv).
3. § (1) A panasz vagy a közérdekű bejelentés alapján – ha alaposnak bizonyul – gondoskodni kell
a) a jogszerű vagy a közérdeknek megfelelő állapot helyreállításáról, illetve az egyébként szükséges intézkedések megtételéről,
b) a feltárt hibák okainak megszüntetéséről,
c) az okozott sérelem orvoslásáról és
d) indokolt esetben a felelősségre vonás kezdeményezéséről.
A 2016. évi XXIX. törvény (Szaktv.) szerint:
104. § (3) Az igazságügyi szakértő tevékenységével kapcsolatban a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően bárki panaszt tehet. A panaszt a fegyelmi ügyekért felelős elnökhelyetteshez kell benyújtani. A panasz vizsgálatát követően az elnökség az (1) bekezdés szerint fegyelmi eljárást kezdeményezhet, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a fegyelmi eljárás kezdeményezése indokolt.
2013. évi V. törvény (Polgári Törvénykönyv) szerint:
1:5. § [A joggal való visszaélés tilalma]
(1) A törvény tiltja a joggal való visszaélést.
Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen, ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.
A szóban forgó panasztörvényi panasz alapján a panaszos fegyelmi eljárás indítását kezdeményezi a panaszolt szakértővel szemben. Ha ezt a panaszt olyan panaszos nyújtja be, aki a Szaktv. szerint bejelentő lehetne, annak eljárása a Panasztörvény 1.§ (2) bekezdése értelmében más eljárás hatálya alá esik. Ügyében a MISZK Fegyelmi Bizottsága, illetve az ügyben kijelölt fegyelmi tanács jogosult az eljárásra.
Bizonyára sokan ismerik azt a magyar népmesét – jegyezte meg az elnökhelyettes –, amikor a két szembemenő hintó kocsisa a szűk úton a kitérés kikényszerítése céljából ostorral a másik grófját veri el, s ezért mindketten jutalmat kapnak a saját grófjuktól. Nagyjából hasonló a helyzetet teremtett a Panasztörvény, miután az ezen jogszabály szerinti panaszt „bárki” benyújthat. Ha két panaszos „megcseréli” az ügyét, s mindketten a „másik” panaszát nyújtják be, máris megkerülhetőek/mellőzhetőek a Szaktv. szigorú (panaszost és panaszolt szakértőt egyaránt védő) garanciális eljárási és anyagi jogi szabályai a fegyelmi eljárás kezdeményezésére vonatkozóan.
Ez nyomatékkal felveti a joggal való visszaélés lehetőségét. A végeredmény szempontjából azonos a helyzet, ha az a „másik” panaszos akár egy egyesület, bármilyen szervezet, vagy akár egy ügyvéd, aki panasztörvényi panaszt nyújt be panaszos ügyfele érdekében – szabályos és garanciákat tartalmazó fegyelmi eljárás kezdeményezése helyett.
Érzékelhető a folyamatos nyomás, amely alapján sokan szeretnék az ügyeket a panasztörvényi keretek közé terelni a szaktv-i fegyelmi eljárási szabályok helyett. Bár a MISZK Elnöksége panasztörvényi panasz ügyében hozott döntésével szemben jogorvoslatnak helye nincs, rendszeresen kérték/követelték az elutasított panaszosok, hogy az Elnökség részletes jogi indoklást adjon, miért is nem kezdeményezte a fegyelmi eljárást. E kérdésben egyértelmű álláspontot képvisel az Elnökség: részletes jogi indoklást csak a kijelölt, hatáskörrel rendelkező fegyelmi tanács adhat. Bármilyen előzetes állásfoglalás a vélt fegyelmi vétség tekintetében, az azt alátámasztani vélt jogszabályok megjelölésével prejudikáció lenne, amely nem megengedhető. Akkor sem, ha az Elnökség a fegyelmi eljárás megindítását javasolja. Az Elnökség döntési joga ebben a körben arra terjed ki, hogy ha az elé tárt iratok alapján kellően megalapozottnak látja a fegyelmi eljárás megindításának szükségességét az ügy kivizsgálása érdekében – akkor azt kezdeményezze a Fegyelmi Bizottságnál, vagy ha nem, akkor azt elutasítsa. Indoklási kötelezettsége álláspontom szerint pont ebben a szűk körben kell, hogy maradjon.
