Az igazságügyi szakértő a tevékenysége során szükségszerűen kezeli természetes személyek (érintettek) személyes adatait. Az Európai Unió Általános Adatvédelmi Rendelete (GDPR), az információs önrendelkezési jogról szóló törvény, valamint az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Szaktv.) 40-42. §-ai szabályozzák az igazságügyi szakértő adatkezelését. A GDPR abból indul ki, hogy az érintett a róla kezelt személyes adatokhoz és az adatkezelés részleteihez hozzáférhet (hozzáférési jog). A Szaktv. ezzel szemben abból indul ki, hogy a szakértőt titoktartási kötelezettség terheli [Szaktv. 40. § (2) bekezdés], és ezért főszabály szerint nincs lehetőség a szakértői tevékenysége során keletkezett vagy tudomására jutott adatokat kiadni. A két főszabály egymásnak értelemszerűen ellentmond, a jelen írás ezen ellentmondás feloldását célozza - írja cikkében dr. Baranyi Bertold ügyvéd.

Mihez jogosult hozzáférni az érintett?

A hozzáférési jog gyakorlása esetén az érintett jogosult megismerheti, hogy személyes adatainak kezelése folyamatban van-e az adatkezelőnél, és jogosult arra, hogy a rá vonatkozóan kezelt adatok kapcsán a szakértő – tömören, világosan és közérthetően – tájékoztatást nyújtson számára az alábbiakról:

● a szakértő mely adatait kezeli (kérésre ezekről másolatot is kell adni),

● a szakértő milyen célból kezeli az egyes adatait,

● mi jogosítja fel a szakértőt az egyes adatok kezelésére (mi az adatkezelés jogalapja),

● az adatkezelő mikortól és meddig kezeli az egyes adatokat (az adatkezelés időtartama),

● a személyes adatokat kinek továbbítja (címzettek, illetve legalább kategóriáik),

● harmadik országba vagy nemzetközi szervezet részére történik-e adattovábbítás, ha igen, milyen körülmények között,

● ha az adatokat nem az érintettől gyűjtötte, akkor az adatok forrásáról,

● az adatkezeléssel kapcsolatos érintetti jogairól,

● jogorvoslati lehetőségeiről.

A hozzáférési jog korlátai

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy ezen jogra hivatkozva az érintett csak saját magára nézve jogosult az adatkezelésre vonatkozó információt igényelni. Nem tévesztendő össze tehát ezzel az az eset, amikor az eljárás során az érintett fél, adott esetben harmadik személyre vonatkozóan kér tájékoztatást a szakértő által végzett adatkezeléssel kapcsolatban. Ez esetben az iratok, valamint azok tartamának megismerésére vonatkozó eljárásjogi szabályok lesznek érvényesek.

Ez alól kivételt jelenthet a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: NAIH) beszámolójában is szereplő azon példa, amikor az érintett kiskorú és a rá vonatkozó adatok kiadásáról kellett döntenie a szakértőnek. A joggyakorlat szerint – bár ez csak a hozzájárulás révén került rögzítésre a GDPR 8. cikk (1) bekezdésében, korábban azonban az Infotv. is tartalmazott hasonló rendelkezéseket – a még csupán a 16. életévét betöltött személy jogosult saját jogán érvényesíteni érintetti jogait, vagyis a szülő minősül az érintett nyilatkozatételre egyedül jogosult képviselőjének. E kor alatt a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő jogosult az érintett kiskorú helyett e jogokat gyakorolni. Ez egyértelműen problémákat vethet fel például egy gyermekelhelyezési perben, ha az érintett kiskorú által a szülőjére tett negatív megnyilvánulások alapján elkészített szakértői vélemény részletes tartalmát a szülő megismeri, és ennek negatív retorziói lesznek az érintett számára. Ez esetben a szakértő jogosult eldönteni, hogy a Szaktv. 42. § (5) bekezdése, valamint a GDPR 15. cikk (4) bekezdése alapján kezdeményezi-e a szülői felügyeletet gyakorló tájékoztatásának megtagadását a gyermektől felvett adatok vonatkozásában.

A joggyakorlatban már korábban is problémát jelentett, hogy a szakértőnek milyen körben kell kiadniuk az érintettekre vonatkozó, általuk kezelt adatokat (pl. a szakvélemény előkészítése során kitöltött tesztek eredményének másolatát). Korábban (a GDPR alkalmazását megelőzően) a szakértők ezt megtagadták arra hivatkozva, hogy ezt az akkor hatályban lévő, és az adatkezelésre alkalmazandó Infotv. számukra nem írta elő. Ugyanezen álláspontra helyezkedett a Kúria is (a Pfv. IV. 20.971/2013/5. számú ítéletében). A GDPR 15. cikke ugyan kifejezetten rögzíti az érintettek tájékoztatása mellett kifejezetten előírja a másolatadás követelményét.

A GDPR 23. cikk (1) bekezdés i) pontja azonban megteremti a lehetőséget a hazai jogalkotó számára, hogy az érintett, vagy mások jogainak védelme érdekében korlátozó rendelkezéseket hozzon a GDPR-ben rögzített érintetti jogok gyakorlásához képest. Ilyen megszorító szabályozásnak minősül egyrészt a Szaktv. 42. § (5) bekezdésében rögzített rendelkezés, mely kimondja, hogy „a szakértő az általa kezelt adatok tekintetében érintett személyes adataihoz való hozzáférési jogának gyakorlását megtagadja a kirendelő vagy megbízó bűncselekmények megelőzése vagy üldözése, továbbá az érintett vagy mások jogainak védelmének érdekében tett utasítására.

A NAIH – 2018. évi beszámolójának 50-51. oldalán egy hasonló ügyben kifejtett – álláspontja szerint különbséget kell tenni a hozzáférési jog biztosítása során azon adatok között, melyeket az érintett bocsátott a szakértői vélemény elkészítéséhez rendelkezésre (kitöltött kérdőív, különböző jegyzőkönyvek), illetve a „szakértő által levont szakmai következtetések nyomán létrejött adatok” között. A Hatóság arra álláspontra helyezkedett, hogy „csak” az előbbi adatok minősülnek egyértelműen az érintett személyes adatának. Ezzel ellentétes álláspontunk szerint mivel a GDPR 4. cikk 1. pontja szerint a személyes adatnak minősül az azonosított vagy azonosítható természetes személyre („érintett”) vonatkozó bármely információ, így a szakértő által levont következtetés is éppúgy személyes adatnak minősül, mint az érintett által rendelkezésre bocsátott adatok, iratok. Kivételt képeznek ez alól a szakértő tevékenysége során keletkezett technikai jellegű adatok, így például a jegyzőkönyv alapjául szolgáló hangfelvétel vagy jegyzet, amelyeket erre vonatkozó szabályozás hiányában a jegyzőkönyv elkészültét követően megőrizni sem kell.

A Hatóság a hozzáférési jog kapcsán továbbá a fent hivatkozott beszámolójában kifejtette, hogy „amennyiben az érintett a szakértő által kezelt, a vizsgálat során saját maga által megadott adatok másolatát kéri, a másolatadást a szakértőnek biztosítania kell, és azt csak indokolt esetben, a kirendelő hatóság, bíróság utasítására tagadhatja meg, ahogyan azt a Szaktv. 42. § (5) bekezdése előírja”. Álláspontunk szerint ezen az alapon nem lehet különbséget tenni az érintett által rendelkezésre bocsátott és az egyéb adatok között.

A szakértőt a Szaktv. 40. § (2) bekezdése alapján a tevékenysége során tudomására jutott tényekre és adatokra nézve attól függetlenül terheli titoktartási kötelezettség, hogy az adatoknak mi a forrása. Ennek megfelelően a szakértő az ügyre vonatkozó tényekről és adatokról minden esetben csak a hatóság, továbbá az adatok kezelésére jogosult más szerv vagy személy részére nyújthat tájékoztatást, kiemelve azt is, hogy a Szaktv. 42. § (5) bekezdése alapján e tájékoztatási kötelezettség körébe tartozik az is, hogy az adatkezelési tájékoztatás megadásáról adott esetben a kirendelő hatóság jogosult dönteni.