Creativity

Innovation

Originality

Imagination

 

Salient

Salient is an excellent design with a fresh approach for the ever-changing Web. Integrated with Gantry 5, it is infinitely customizable, incredibly powerful, and remarkably simple.

Download
image

Az Alkotmánybíróság (Ab) november 10-én közzé tett határozatában elutasította a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 461. § (4) bekezdése ellen irányuló bírói kezdeményezéseket. Az Ab szerint nem alaptörvény-ellenes, hogy bizonyos kábítószerek mennyiségének meghatározásához a jogalkotó olyan szabályt alkotott, amely nem konkrét tömegértékben határozza meg a számítás alapját, hanem egy absztrakt mércét használ. A határozat külön is kitért az igazságügyi szakértők szerepére.

Az indítványozó bírók előtt olyan büntetőeljárások vannak folyamatban, amelyek során a nyomozó hatóság AB-CHMINACA és MDMB-CHMICA nevű szintetikus cannabinoidokat foglalt le. A támadott szabályozás egyes kábítószerek „csekély”, „jelentős”, illetve „különösen jelentős” mennyiségének megállapítására vonatkozik. A Btk. szerint az említett két szer mennyiségét úgy lehet meghatározni, hogy a hatóanyag-tartalmat vizsgálva a „hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjának” mértékét veszik alapul. Az indítvány szerint a támadott rendelkezés azáltal sérti a jogbiztonságot, hogy a jogalkalmazó számára kizárólag önkényes értelmezést tesz lehetővé. A „hozzá nem szokott fogyasztó” és „az átlagos hatásos adag” fogalmak tartalmát a jogalkalmazó orvosszakértő kirendelésével határozhatja meg.

Az Alkotmánybíróság (a határozat előadója dr. Szívós Mária alkotmánybíró volt) nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezéseket. A határozat indokolása szerint a jogbiztonságot sokszor nem a részletező, hanem éppen az általánosabb jellegű szabályozás segíti elő. Jelen esetben a mérce általános megfogalmazásával a jogalkotó egy olyan, univerzálisan használható mércét alkotott, amelynek köszönhetően az újabb, kábítószernek minősített anyagok megjelenésével egyidejűleg nincs szükség a büntető jogszabályok módosítására. A testület ezért megállapította: nem alaptörvény-ellenes, hogy bizonyos kábítószerek mennyiségének meghatározásához a jogalkotó olyan szabályt alkotott, amely nem konkrét tömegértékben határozza meg a számítás alapját, hanem egy absztrakt mércét használ.

Az Alkotmánybíróság érvelése szerint megfigyelhető az a nemzetközi tendencia, hogy nagyon könnyen és gyorsan előállíthatóak olyan kábító hatású anyagok, amelyek a már kábítószernek minősülő anyagok kémiai összetételének megváltoztatása okán jogilag nem osztják az adott kábítószer sorsát, mégis hatásukban az eredeti szerhez nagyon hasonló hatást váltanak ki. Ezzel a kábítószer előállításban érdekelt szereplők időt nyernek, hiszen addig az időpontig, amíg a megváltozott összetételű szert a jogalkotó nem minősíti kábítószerré (vagy legalább új pszichoaktív anyaggá), addig büntetőjogilag egyáltalán nem {vagy csak jóval szűkebb körben [lásd a Btk. 181. § (1) és (2) bekezdéseiben szabályozott kóros szenvedélykeltés bűncselekményét]} értékelhető az új összetételű anyagokkal kapcsolatos tevékenység. Ennek következtében a jogalkotás konstans lépéskényszerben van és kénytelen folyamatosan kiegészíteni, módosítani a kábítószerek felsorolását tartalmazó jogforrásokat.

Az alkotmánybírósági határozat szerint a büntetőügyekben kirendelt vegyészszakértő kompetenciájába tartozik annak megválaszolása, hogy az ügyben lefoglalt kábítószernek mennyi a tiszta hatóanyagtartalma, míg a kirendelt orvosszakértő szolgáltathat adatot – a vegyészszakértői véleményben foglaltak figyelembevételével – a hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjára vonatkozóan. (A toxikológus szakértő pedig az adott személytől vett minta elemzése alapján zárja ki, vagy erősíti meg a kábítószerfogyasztás tényét.). Az alkotmánybírák hangsúlyozták, hogy a kifogásolt mennyiség-fogalom értelmezését azonban a büntetőügyekben eljáró jogalkalmazó szervek, végső soron pedig a bíróság végzi el.

Az Alkotmánybíróság a szabályozás jogalkotói indokának ismertetésekor utalt rá, hogy a jogalkotó a kifogásolt meghatározást a szakértői szerv javaslatára hozta létre. A mérce általános megfogalmazásával a jogalkotó egyfelől azt kívánta biztosítani, hogy az univerzálisan használható legyen a különféle kábítószerek esetében és ne legyen szükség annak módosítására, az újabb anyagok kábítószernek történő minősítésével (listára kerülésével) egyidejűleg. Másfelől az általános – és átlagot középpontba állító – megfogalmazással válik a mennyiség-meghatározás objektívvé, hiszen a kábítószer mennyisége nem a konkrét elkövető személyes tulajdonságaitól, a kábítószer konkrét használati módjától függ. Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az „átlagos hatásos adag” nyilvánvalóan az adott szer lehetséges felhasználási módjait számba vevő, átlagos testfelépítésű személyre gyakorolt hatást a maga absztraktságában meghatározó mérce, amely éppen ezáltal biztosítja az egységes elbírálási szempontokat minden ügyben.

A szabályozás indokait is figyelembe véve tehát az Alkotmánybíróság megállapította, hogy önmagában nem kifogásolható alkotmányosan az, hogy bizonyos kábítószerek mennyiségének meghatározásához a jogalkotó olyan szabályt alkotott, amely nem konkrét tömegértékben határozza meg a számítás alapját, hanem egy absztrakt mércét használ.

Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezések alapjául szolgáló büntetőügyek alapján megállapította, hogy a szakértői kompetenciába tartozó kérdések megválaszolásánál a bizonytalanság nem a norma határozatlanságából, hanem abból fakad, hogy az újonnan megjelenő, kábítószernek minősülő anyagok hatásmechanizmusa nehezebben azonosítható, mint a régebb óta ismert kábítószerek esetén. Ennek megfelelően általános gyakorlat, hogy a szakértők részéről a „hatásos adag” mennyiségi meghatározása adott esetben csak tág határok között (alsó és felső érték megadásával) történhet meg.

A vegyészszakértői és az orvosszakértői vélemény is a bizonyítási eszközök egyike, ennek megfelelően – az egyéb bizonyítékokkal együtt – a bírósági értékelés alá esik azzal a megszorítással, hogy – mivel különleges szakértelmet tételez fel – nem vethető el csupán azon az alapon, hogy azt a bíróság az általános élettapasztalattal ellentétesnek értékeli. Kétely esetén arra van lehetőség, hogy a bíróság újabb szakértőt alkalmazzon [lásd: Be. 111. § (1) bekezdés], vagy a tényre ugyanazon vizsgálati anyag alapulvételével készített szakértői vélemények közötti, másként fel nem oldható ellentét kiküszöbölésére ismét szakértőt alkalmazzon [lásd: Be. 111. § (5) és (6) bekezdések].

A tizenöt alkotmánybíróból dr. Czine Ágnes csatolt a határozathoz különvéleményt, amelyben a kifogásolt rendelkezés megsemmisítése mellett érvelt. Többek között felhívta a figyelmet: „A Nemzeti Szakértői és Kutató Központ nem adott ki a fogalmak értelmezésével kapcsolatban ajánlást vagy módszertani levelet. Ezzel a megoldással a jogalkotó nem csupán az adott kábítószer hatását és abból fakadóan a releváns mennyiség megállapítását, hanem a hatás vizsgálata általános szempontjainak a meghatározását is a szakértőkre bízta.”

Az alkotmánybíró asszony megjegyezte: „Jelenleg is zajlik az a nagyszabású jogszabály-módosítási folyamat, amely a 2018. július 1-jén hatályba lépő új büntetőeljárási kódexhez, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényhez (új Be.) kapcsolódik. Ennek keretében az Igazságügyi Minisztérium a szakmai fórumokon már véleményezésre bocsátott egy előterjesztést, amelynek értelmében a Btk. 461. § (1) bekezdés a) pontja az al)–ao) alpontokkal egészül ki. Ezek közül az am) alpont az ABCHMINACA és az MDMB-CHMICA anyagok kapcsán 0,05 grammban határozza meg a kábítószer csekély mennyiségét. A jogalkotó tehát szükségesnek tartotta a Btk. kiegészítését azon kábítószerek mennyiségének a meghatározásával összefüggésben, amelyek a bírói indítványok alapjául szolgáló büntetőeljárások tárgyát képezik.” A bírónő szerint ebből levonható az a következtetés is, hogy a Btk. hatályos szabályozásának a korrigálását maga a jogalkotó is szükségesnek ítélte meg.